Karácsony

Áldott Békés Boldog Karácsonyt kívánok!

"Legyen a karácsonyod békés és boldog,
Kívánom, hogy semmire ne legyen gondod.
Legyen az új év az eddigi legjobb éved,
Kívánom, hogy csak a jó érjen el téged!"


Frohe Weihnachten!

"Wenn auf dem Kranz die Lichter scheinen,
Dann wird es hohe Weihnachtszeit;
Voll Freude denkst du an die Deinen,
Die Liebe ist zum Fest bereit."


Merry Christmas!

"Christmas is coming,
the geese are getting fat,
Please to put a penny in the old man's hat;
If you haven't got a penny,
a ha'penny will do,
If you haven't got a ha'penny,
God bless you." 

Egy csepp az értelemnek

Mivel időm egyre kevesebb, így még kis időhúzásnak a következőt:

 

 

„Nem érdemes olyan életet élni, amelyen nem gondolkodunk el”
/Szókratész/
- avagy, mi a filozófia „lényege”?

A filozófia a világegyetem, a természet, az élet okával és céljával, a történelemben érvényesülő rendezőelvvel, a tudás és megismerés lehetőségével, a szépség, művészet és nyelv mibenlétével, a jogi-politikai normák természetével, a cselekedetek helyes vagy helytelen mivoltával, Isten és a transzcendencia létével foglalkozó diszciplína. A filozófia szó jelentése az ógörög „φιλοσοφία” szóból ered, amelynek jelentése: „a bölcsesség szeretete”.
  
Arra, hogy pontosan mi is a filozófia tárgya, egyetlen szerző sem ad pontos választ. Talán a válasz keresését az evolúcióval kell elkezdenünk.

                                                                                                                                                                                      

Az ember, mikor még négy lábon járt, nem rendelkezett különösebb gondolatokkal. Ösztönlényként élte a mindennapjait, vadászott és igyekezett életben maradni. Ahogy fejlődött, két lábon járt, felegyenesedett, egyre több értelemmel rendelkezett. Elkezdett gondolkodni, például, amikor csapdát állított a zsákmánynak. Előtte nem gondolkodott azon, hogy mit tett előző nap és mit fog következő nap tenni. Csak élte a pillanatot, de a tetteiben már benne volt tudatosság. Az idők elteltével már mindent tudatosan tett és el-elgondolkodott a tettein és hogy mi, hogyan, miért van.

                                                    

„Gondolkodom, tehát vagyok.” /René Descartes/
Az embert az különbözteti meg a többi élőlénytől, hogy önálló akarattal, gondolatokkal, érzésekkel rendelkezünk.
„A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet.” /Platón/
Az emberi természet kíváncsi, örökké kérdéseket keres, és válaszokat kreál. Ha nem ezt tennénk, akár akarva, akár akaratlan, nem is lennénk emberek. A létünkhöz tartozik, hogy megismerjük, mi vesz körül bennünket. Vagy szűkebb környezetben, vagy nézve a hatalmas végeláthatatlan univerzumot.
Valószínűleg egy kezdetleges gondolkodás eredményeként született az a kérdés is, hogy „Melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?”.

Aztán a tyúk-tojás után megszülettek a mesék, legendák, amik igen csak elgondolkodtatóak. Vegyük a fantázia dús meséket, telis tele fantasztikus nem létező lényekkel, mint például a sellőkkel, sárkányokkal, tündérekkel. Ugyan ezzel a gyerekeket akarták gondolkodásra sarkallni, mégis minket is elgondolkodtat.
„Nincs olyan lehetetlen dolog, amit egy filozófus ne tudna állítani.” /Cicero/

Ebből az idézetből, ha kiindulunk, akkor akár minden mesemondót, aki a meséiben hatalmasakat lódít, filozófusnak nevezhető. Így a filozófiát nem csak filozófusok művelhetik, hanem hétköznapi emberek is. Elmélkedni a dolgokon mindenki tud. Sok film és könyv is kapcsolódik ehhez a témához. Például, az Óz a nagy varázsló című film, ahol Dorothy kerül válaszút elé. Vagy a Polar expressz című film, ahol a kisfiúnak kell eldöntenie, hogy felszáll-e egy olyan vonatra, amiről nem tudja, hogy hova tart, vagy sem. Minden út visz valahova.

       

Az önismereti kérdések, amikor választani, vagy hogy melyik úton haladjak tovább, ez mind elmélkedéssel jár, és mindig érintenek filozofikus gondolatmeneteket. Bár a filozófiát nem lehet behatárolni, mert mindenhol jelen van, kezdve a természettudományokkal, egészen az irodalomig mindenhol. Meghatározni is nehezen lehet, mert mindenkinek mást-mást jelent.
Mint most is elmélkedünk a filozófia lényegén és filozofálunk az élet értelmén. Tudnánk-e e nélkül az elmélkedés nélkül élni? Az állandó kérdésfeltevésekkel olyan válaszokat kapunk, amik a mai világ fejlődéséhez elengedhetetlenek.
„Ami az egyik évszázadban filozófia, az a következőben józanész.” /Henry Ward Beecher/

Így megy ez a történelem folyamán. Amin az egyik évszázadban elmélkednek, mit kéne, hogyan kéne helyesen csinálni, azt egy másik évszázadban megvalósítják, és alapvetőnek tartják.
„Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva.” /Denis Diderot/
Még a mai napig vannak olyan területek, ahol a kérdésekre nem kaptunk választ. Vannak, akik nyomoznak a válaszok után, de csak fél válaszokat kapnak. Vannak, akik tovább keresnek a válaszok után, akadnak olyanok is, akik megelégszenek ezekkel a fél válaszokkal. Bebizonyítatlanul maradnak. A filozófus nem elégszik meg ezzel, kutat és bizonyít.
    
A változás örök, amit a filozófiáról régen és most alkotott képek összehasonlítása be is bizonyít. A jelenkori filozófiára nagy hatással van a technika fejlődése és a természettudományos ismeretek gyarapodása. A természettudomány a filozófia mércéjévé vált: a modern fizika kiszélesítette a világképet: a kvantumfizika és a relativitáselmélet a világ új szemléletét jelentette a különösen kicsi és különösen nagy tárgyak esetén. A neopozitivista filozófusok a természettudományok egzaktságát és átvizsgálhatóságát teszik alapelvé.
Emberek vagyunk, tehát gondolkodunk, gondolkodunk, tehát emberek vagyunk. A filozófia kimeríthetetlen kérdéstárából meríthet bárki kedvére. Van mindenkinek való.
„Azzal pocsékoljuk el a legtöbb időt, ha nem gondoljuk végig a dolgokat.” /Alfred Herrhausen/
Így, ne pocsékoljunk több időt!

Források:

http://idezetekkonyve.hu/filozofia
http://www.citatum.hu/kategoria/Filoz%F3fia/2
http://hu.wikipedia.org/wiki/Filozófia

Egy falat gondolkodás

"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,

ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,

ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,

ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és

ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."

Frank Otlaw

Gnóthi szeautón!- Ismerd meg önmagad!

A híres mondat – „Gnothi szeauton” a görög delphoi jósda bejárata felett olvasható.

Az önismereten azt értjük, hogy az embernek áttekintése van saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése van viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását. Felfedezni önmagunkat mindannyiunk vágya: megismerni mi rejtőzik bennünk, mire vagyunk képesek, hogyan reagálunk vagy válaszolunk bizonyos helyzetekben - Kik is vagyunk valójában?
“A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.” (Tatiosz)
Önismeretre szükségünk van ahhoz, hogy boldog és egészséges életet éljünk, de ehhez nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennünk. Meg kell találjuk a belső harmóniát önmagunkkal.
Amíg eljutunk az önismeret legelső lépcsőjéhez, sok más lépcsőt kell megmásszunk. „Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.”

“Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.” (Greg Leroy)
Vagyis, minden egyes kérdést, amit felteszünk magunknak erőt adnak ahhoz, hogy valódi énünkről lerántsuk a leplet és meglássuk igazi arcait. Arcait?! Igen, azt. Hányan is vagyok? Ha magától értetődő lenne, hogy „egyen”, nem is kéne tovább gondolkodni. Ám kell. Ugyanis Honti Margó pszichoterapeuta szerint, aki képzett e téren, azt mondta, hogy egy embernek 6 alszemélyisége van. Ezek mind bennünk élnek együtt egymással. Ezeket kell megismernünk.
„Ép testben ép lélek.”- “A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni.” (Platón)

E gondolat szerint, ha ép az elménk, a lelkünk, akkor a testünk és egészséges. –És ugye a boldog élethez az egészség elengedhetetlen. - Ha testünk beteg, a betegség okát nem a testben kell keresni, hanem lelkünkben, elménkben és ha megvan a problémát kiváltó ok, meg kell szüntetni.
“Gondolkodásmódunk befészkeli magát életünkbe. Erősebb befolyást gyakorol ránk, mint legmeghittebb társas kapcsolataink. Legbizalmasabb barátaink nem alakíthatnak annyit életünkön, mint dédelgetett gondolataink.” (J.W. Teal)
Az ember gondolkodás módja képes befolyásolni nézeteit. Ha egy ember negatív gondolkodású, borúlátó, mindenben csak a rosszat, negatívat látja, befelé fordulhat. Ezáltal egyedül marad, nem kapja meg a kellő támogatást, segítséget, ha egy akadályhoz érkezik és nem lesz meg a kellő ereje a feladat megoldásához. Céljait nem éri el és boldogtalan lesz. Egy pozitív gondolkodású ember nekifut, ha kell ezerszer is, mert megvan hozzá a kellő lendülete, ereje. A problémák láttán nem dől össze. Tovább megy. Hiszen ezek is hozzátartoznak az élethez és segítenek fejlődésünkben.
“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)
A hibáink is. Miért is vétenénk el hibákat, ha nem tanulnánk belőlük?
“Már most is bennünk van az az erő, ami ahhoz kell, hogy megtegyük azokat a dolgokat, amelyekről el sem tudtuk képzelni, hogy lehetségesek. Ez az erő rögtön elérhetővé válik, amint a gondolkodásunkat/hitünket megváltoztatjuk.” (Maxwell Maltz)

“Az önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog.” (Maxwell Maltz)
Az ember egy ingerekben gazdag környezetben, világban él. Szokásait kisgyermek korától veszi át a környezetében élőktől. Ahogy cseperedik a gyermek, úgy rögzülnek a szokások, gondolatok, gondolkodásmódok. Ezek a felvett szokások nem biztos, hogy létfontosságúak számunkra. Lehet, hogy ha nem látjuk ezeket, nem is használnánk őket soha. Előfordul, hogy más róla a véleményünk, sőt, talán ellenezzük. Ha szándékosan leszoktatjuk magunkat ezekről, gondolataink átváltoznak e szokások nélküli gondolkodásmódra. Más lesz a szemléletünk az élethez, világhoz, másokhoz és magunkhoz való hozzáállásunk.
“Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és a többi emberről, a dolgok és az emberek megváltoznak vele szemben… Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít… Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk… Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye… Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük…” (Dale Carnegie - Sikerkalauz / How to Stop Worrying and Start Living)

                                                                                                                                                                                          

“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.” (Márai Sándor: Ég és Föld)
Lelkünket is, mint kertünket, lakásunkat tisztán kell tartani. Ha bepiszkolódik, elgyomosodik, ki kell gyomláljuk, hogy a benne élők egészségesen fejlődhessenek. Lelked, mint a természet évszakai változik. Hol szomorkásabb, hervadtabb hangulatú, hol pedig minden virágba borul. Hogy ezek egyensúlya fennmaradjon, vigyáznunk kell rá, mint a kertész a kertre, nehogy gyom nője be, mert idő előtt kerülhet változásra sor és felborul az egyensúly.
„- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

- Minden bizonnyal - feleltem.

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni…. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

“Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.” (Viktor E. Frankl)
Van egy barát Csaba, aki már megismerte önmagát. Ennek a barátnak van egy barátja Jancsi. Jancsi még keresi magát, de egyedül nem találja. Segítségre van szüksége, ezért kéri Csabát. Ahhoz, hogy meglássa milyen is ő, nem a szemére van szüksége. Az ember külsője lehet árulkodó, de sokszor csalóka. Ezért Csaba, mikor találkozik Jancsival, beköti a szemét, hogy egy világtalan szemével, vagyis a szívével láthassa, világíthassa meg valódi énjét. Mert ha csak nézné és abból próbálna rájönni, hogy a teste mit is rejthet, nem látna sok mindent. Az ember lelkét megismerni és láthatjuk az egész lényét. És miután már mi látjuk őt, tudjuk ki elé, hova tegyünk egy tükröt, hogy ő is képes legyen látni önmagát. Hatalmas segítség.
Az önismeret útjai végtelen sokszínűek lehetnek. Az ember megpróbálhatja egyedül, ha elakad, kaphat segítséget. Mindenki hasonló problémákkal küzd és rengeteg megoldása létezik. De ha már elismertük azt a tényt, hogy nem vagyunk tisztában magunkkal, jó úton járunk. A következő lépéseket az ember természetéből, nyughatatlanságából adódóan úgyis megtesszük. És nem is számít, hogy sikerül-e teljesen megismernünk magunkat mind a hat személyiségünkkel, hanem az, hogy egyáltalán meg akartjuk ismerni magunkat és ezért lépéseket, erőfeszítéseket teszünk és a felfedezettekből is tanulhatunk. Hiszen egész életünk folyamán csak tanulunk. És utunk során rájöhetünk, hogy akármeddig is jutunk, jó irányba tartunk, hiszen az úton vagyunk. És a végetnemérő utazás elkezdődött. Más feladatunk nincs is, mint élvezni és tanulni, nem pedig letudni.
"Az egyén erőfeszítéseinek legértékesebb eredménye nem az, amit kap, hanem amivé válik a tevékenysége által." (John Ruskin)

Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.
Boldogság-egészség-szeretet-őszinteség-bátorság-erő-hit-erő-bátorság-őszinteség-szeretet-egészség-boldogság…. Körforgás a boldog és sikeres élethez.

“A világ egyetlen főiskolája és egyeteme sem tehet érted többet, mint hogy segít neked segíteni önmagadon.” (Frank Bettger)

Hát akkor tegyük meg első lépésünket ezen az úton, hogy megkezdődhessen az ezermérföldes utazás is!

…adok nekik egy-egy csontot…

Kedvesek és Szépek!

Bocsi megint, hogy sok a szünet, de ez is idő. Én nem vagyok időmilliomos. Elég csóró alak vagyok, így azzal gazdálkodom, ami van, de ne higgyétek, hogy nem igyekszem.
Néha úgy érzem magam, mint akit szét akarnak tépni. Húznak innen, húznak onnan, húznak amonnan és mindig azt hiszem, hogy a végén darabokba tépnek és eltűnök. A darabjaimat elfújja a szél, mielőtt valaki összeszedhetné… Najó, ez kicsit morbidra sikeredett. Elmehetne egy “Happy Tree Friends” –es videóba. :) Persze kérnék jogdíjat. :P Visszatérve, tényleg úgy érzem magam. Egyszerre sok helyre teljesíteni…
Különben meg rájöttem! Hogy mire? Elég sok dologra. Például arra, hogy mikor kémián- igen 3 után megint voltam kémián- ülök, úgy érzem magam, mint egy 2 órás időjárás jelentésen. A kémia néni mindig bámulja a kis laptopjának kijelzőjét -pont mint az időjárás jelentők a monitort, ahonnan fel kell olvassanak-, és mutogat a kis lézerével a falra- látatlanba, pont, mint az időjárás jelentők a kék falra ahol igazából nincs semmi- és mind eközben a nő olyan kifejezéseket csattogtat, hogy “Hiszen láthatjuk…” . Na mindegy is.

A hétvégén úgy jöttem el otthonról, hogy egy falat kaját nem hoztam magammal. Anya félt is, hogy mit fogok enni. Hát nem kellett volna. Szerencsére a szobatársam kisegített és szerdán magunknak sütöttük az ebédet. Elmentünk vásárolni tepsit, mert hogy ami itt van az irtó gusztustalan. Soha senki nem mossa el maga után, így még a maradék kedvét is elveszi az embernek a sütéstől. De vettem egy csúcs szuper tepsit és abba sütöttük meg királyi lakománkat: a tejszínes csirkemellet. Amíg mások hozták a kis zacsis leveskéjüket és egy “CSING” és készen volt a kajájuk, addig nekünk a sütőből illatozott a fincsi pipi. Többet meg is kérdezték “ Mit sütsz kis szűcs? Tán sós húst sütsz?” Én meg mondtam nekik, hogy húsnak húst, csak nem sósat, hanem illatosat. :) Szóval megint mindenki csorgatta a nyálát.
Szerdán nem volt órám, csak egy. Egy környezettan este hattól nyolcig. Nem mentem el, de hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet, hasznos dolog miatt nem mentem. Megcsináltam az infó házit. Nem volt nehéz, csak szöszmötölős. Sok időbe telt, de kész van. :)
Annyira unalmasan teltek a napok, hogy csinálnom kellett valamit ez ügyben. Ezért fogtam magam és leestem egy lépcsőről. Ne! Ne aggódjon senki! Kutyabajom sincs. Picit megütöttem magam, de semmi komoly. Ugyan úgy nézek ki, mint valami kék gyümölcs, pl.: szilva,de nem is ez benne a lényeg, hanem, hogy olyan helyről estem le a lépcsőről, ahol még lépcső sincs a közelben. Szerintem amúgy erről a manók tehetnek. Ők rövidítették meg a kifutópályámat és ezt én nem láttam. Igazából úgy történt, hogy a koli bejáratánál van egy lépcső és még egy ajtó. ( Egy a lépcső előtt és egy utána.) én állok a lépcső tetején és várom a csajt, hogy jöjjön, addig fogom neki az ajtót. Jön a csaj. Fogom az ajtót. Így az ajtó szélének síkjában állva van 1,5 m a lépcső és az ajtó között. Felér a csaj elengedem az ajtót és lépek egyet. Még így is 1m-re van a lépcső, de többet nem kellett lépnem. Egyszerűen csak legurultam a lépcsőn, de gőzöm sincs hogyan, hiszen lépcsőre nem léptem. Mikor leértem, felpattantam, leporoltam magam és 10 percig ezen a “nem tudjuk, hogy történt”-en röhögtünk a szobatársammal. Még azt is kitaláltuk kémián, hogy ha visszajövünk, elkérjük a portástól a felvételt, de mikor visszajöttünk láttuk, hogy ott nincs is kamera. Pedig milyen jó lett volna :) Na mindegy.
Túl éltem az első ZH-dús hetemet is. Az Ásvány és kőzettanom nem is lett olyan szörnyű. Úgy osztályozzák, mint a fogalmazásokat: Helyesírás-Tartalom-Külalak, csak itt ezeket máshogy hívják: Rendszer-Osztály-Forma. Így a jegyeim 4-4-2. Csak mert egy egész sort elrontottam, pedig simán lehetett volna egy 5-5-3 is. Na majd jövő héten javítok.
Egyébként arra gondoltam, hogy ma már nagy, okos, hős bátor leszek, írok egy bejegyzést vagy németül vagy angolul. Esetleg mindkét nyelven. Meg azt is kitaláltam, hogy korábbi –még gimis szép- munkáimat, amíg nem jutok oda, hogy újat írjak, addig azt teszem fel olvasnivalónak.
Egyik héten Eszti barátnőm megkérdezte, hogy nem rossz-e így, hogy nincs magánéletem. Nem tudtam mire gondoltam, mire kifejtette, hogy arra gondol, hogy otthon tudtam magamban táncolgatni a szobámban. Valóban. Igaza van, hogy ilyen értelemben nincs magánéletem, de már a nyáron sem táncikáltam annyit. Hiányozni hiányzik, hogy nem hallgathatom hangosan a zenémet, mert itt mások is laknak és nem biztos, hogy szeretnék azt, ami én is. Hiányzik az is, hogy tényleg akkor álltam fel táncolni, amikor csak akartam és senki nem látott. Persze leszámítva a kulcslyukon kukkoló húgokat és a szomszédban néha felénk pillantó unokatesókat. De már csak 2,5 év és megint folytathatok mindent ott, ahol abbahagytam. Ennyi kell másból is. Bár mondjuk néha én is szívesen üvöltetném a zenémet, hogy ne halljam azt, amit mások hallgatnak. Nem azért, mert gonosz vagyok, hanem mert borzalmas, igénytelen zenét hallgatnak és ez zavar. Ha jó lenne, még tán szívesen is hallgatnám, de így…
Szerintem……. bizony!

Egy gondolat bánt engemet…

Szép napot!
Nem is tudom… Gondolkodom, tehát vagyok. Tehát vagyok, mert gondolkodtam és arra jutottam, hogy ma(szombaton) még szabad napot veszek ki. Vagyis vettem ki. Kicsit még lazítottam, feltöltődtem, hogy a tegnapihoz hasonló hiszti-rohamokat elkerüljem és újult erővel kezdhessek neki az előttem tornyosuló feladatokhoz. Merthogy sok van. Nagyon sok, sőt… és ha végig akarom ezeket csinálni, akkor ilyen apróságokat nem engedhetek meg magamnak. Úgysem vezetnek sehova, nem visznek előrébb. Így inkább a feladatra koncentrálok és fejlesztjük a problémamegoldó képességünket.
Ma a húgom egy pszichológiai tesztet csináltatott velem és jól ki is elemezte. Elég sok minden kiderült a rajzomból. Mondjuk olyanok is, amikről nem is tudtam. :) Mindegy, a művem mesteri lett. A mai pihenős nap közben azt is kitaláltam, hogy Amerikába menni költséges nagyon, ezért inkább Amerikát hívom ide. Azt találtam ki, hogy mi lenne, ha egy híres embert, akit sokan ismernek és szeret utazni, más kultúrákat megismerni, felajánlok neki egy cserekapcsolatot. Eljönne ide a nyáron, én megmutatnám neki Magyarországot minden értékével együtt és ő meg cserébe vendégül lát, ha odautaznék. Nyelvgyakorlásnak is remek szerintem. Már csak ki kell találnom, hogy kit hívok el. Aztán lenyomozom az elérhetőségét és lelevelezem vele a dolgot. :) Nevessenek csak! Valóban álomszerű az egész, de manapság az emberek elfelejtik, hogy álmok nélkül nem lehet élni. Pont, mint mese nélkül sem. 

Mese felnőtteknek

Vegyük példának a Disney-meséket. Mennyien szeretik. Látjuk a sok állatot/embert énekelni, táncolni, hősnek lenni és egyebek. De ugyanakkor, ha jobban megnézzük, minden mese tanít valamit. Mint régen a fabulák. Ezek is pont azt a szerepet töltik be. Egy Lilo és Stich a család fontosságát, a Dínó a csoport erősségét, összefogást próbálja megmutatni. És vannak még mesék, amik csak a fantáziánkat indítják be. Az mondjuk érdekelne, hogy a mesebeli csodalények hogyan születtek? Mármint nincs nagy valószínűsége annak, hogy valóban léteztek volna, de akkor kinek volt akkora képzelőereje, hogy ezeket kitalálja? Mindegy! A lényeg, hogy kellenek a mesék, kellenek az álmok, hogy előre vigyenek. És szerintem az a legjobb, ha ezek egy kicsit sem hasonlítanak a valóságra. Mert ha mondjuk, a fenti ötletem bolondságnak is tűnik, ha sikerül megvalósítanom, akkor valami újat teremtettem. :) És általában újak a szokatlan, merész, valótlan dolgokból lesznek. Nemrég elolvastam az előzőélet-kalkulátorban, hogy mit hoztam magammal az előző életemből. Még mielőtt elolvastam volna, úgy gondoltam, hogy nekem valami újat, maradandót kell csinálnom. Mikor olvastam a kalkulátort- hozzáteszem nem hiszek az ilyesmikben-, teljesen meggyőződtem róla, hogy valami ilyesmit kell tennem.

“Feladatod, amit áthoztál előző életedből a jelenbe:
Legfontosabb feladatod, hogy a világot szebbé és jobbá tedd! Fizikai és szellemi pusztaságok várnak az érintésedre. Mindig mosolyogj!”

A héten voltam egy előadáson, ami a németországi ösztöndíjakról szólt. Imádom a németeket. Segítenek sokaknak sokfelé. Az itteni viszonylatokhoz képest rengeteg pénzzel támogatják a kikívánkozó diákokat, de az ottaniakhoz képest, az a pénz rettentő kevés.
De elhatároztam, hogy most még nem megyek ki. DE majd később mindenképpen egy évet kint töltök. Majd mikor lesz szakmám, diplomám és munkám és megtudom keresni a rávalót, akkor kimegyek kutatni. :)

Hát elkezdődött az igazi egyetemi élet. A szomszédos szobában dübörög a borzalmas minőségű, iszonyat hangos zene, hétfőn is és kedden is újabb ZH-t írunk, aztán beadandók hada sorakozik kidolgozásra várva. Program program hátán.  Én meg csak a bőség zavarában ülök a szobában. Bár a héten már fejlődtem és újabb ismeretségeket kötöttem. A rokonvizit alkalmából több csapattársammal is együtt villamosoztam és beszélgettünk. Egy lányról kiderült, hogy néptáncolt, így sikerült végre felfednem rejtőzködésüket a “népieknek” és táncra csábítanom. Aztán még kiderült, hogy egy csoporttársam Ukrajnából jött. A szobából is kimozdultam már. A szerdai hosszúszünetben kedves szobatársam elkísért a csomagomért, amit Opiczer Laci hozott és egy néninél hagyott. A néni nagyon kedves volt és úgy fogadott, hogy “ Mondtam Lacinak, ha bármiben tudok segíteni, csak szólj nyugodtan!” Ezzel előkotort a fiókja mélyéről egy névjegykártyát és odaadta. Kisétáltam a szobából csodálkoztam, hogy még vannak önzetlenül segítő emberek. :) A kellemes élmény után az Alexandra könyvesboltba szabadultam be. Kellett venni egy csillagászatos könyvet, de sajnos rossz helyre tették a témakört. Pont a nyelvkönyvek és szótárak mellett volt és olyan nehezen tudtam onnan elszakadni. Végülis sikerült és elkezdtem keresni a könyvet. Gondoltam megy eladó segítsége nélkül is. 10 perc után feladtam. Kerestem egy eladót, de nem volt könnyű rájuk bukkanni, ugyanis elbújtak. De rájuk találtam és segítettek. Mint kiderült a könyvet jó helyen kerestem, csak figyelmetlen voltam. Előfordul. A biológia ZH eredményét még mindig nem tudjuk, a fizika bácsi meg gonosz. Hétvégén majdnem 4 órát töltöttem a fizika feladatok megoldásával, de volt amelyiknél elakadtam, ugyanis nem stimmelt a megoldó kulcs megoldásaival. Hétfőn órák közti szünetben megkérdeztem, hogy mit ronthattam el. Erre gonoszan kimegy a táblához és elkezd irkálni. Elszámoltam a feladatot, de nagyon gonosz volt. Nem ám értékelné, hogy a 300 diákból 10-en gyakorolnak körülbelül és én a 10 között vagyok. Nem, le kell hordjon. Ráadásul rémhíreket terjesztgetnek a bácsiról, hogy tavaly sorra buktatta meg a diákokat és valószínűleg idén sem számíthatunk másra. Én nem akarok megbukni és nem is fogok. Ha kell csak ezt fogom tanulni, de én nem akarok megbukni. Nem hagyom magam! Izgalmasodnak a dolgok.
Végezetül egy kis útravaló mindenkinek. Én csináltam. :)

Már a galambok se repülnek

Normális vagyok, a hangok is megmondták

Végre vége mindennek! Végre vége a hétnek! Najó, még nem teljesen, csak mert csak első szörnyű biológia ZH-t tudhatom magam mögött, meg egy ez okozta vonatlekésést. :) Így egy órával később érek haza, ennyivel kevesebbet pihenhetek és ennyivel kisebb az esélye annak, hogy a szombati angolórán ébren, éberen tudjak figyelni. Elképzelem magam, ahogy a hosszúkás teremben, az egymással szemben elhelyezett padokból a velem szemben ülő érdekes fog nézni rám, mikor párokban kell feladatot megoldani. Nagy fekete táskák- nem is táskák, inkább bőröndök- lesznek a szemem alatt és hatalmasakat pislogva fogom értetetlenül bámulni hol a tanárnőt, hol a táblát, hol a párom. Pedig nem értetlen vagyok, csak szimplán fáradt és azok az átkozott manók csak jönnek és egyre csak jönnek és szórják a homokot a szemembe…én meg nem tudom majd nyitva tartani. Szóval elfáradtam. Nem is tudom, miért vállaltam el ilyesmit. Egyetemre járni és ott jól teljesíteni, hétvégi tanfolyamra járni és oda készülni, nyelvvizsgára jelentkezni és azt jól elvégezni…. eléggé összezsúfolta a félévemet. És most változtatnom kéne valamin, hogy minden jól menjen:
1. Lemondok az alvásról
2. Valahol félgőzzel teljesítek
Ha lemondok az alvásról, hisztis, undok és kibírhatatlan leszek. Ezt szerintem nem sokan akarnák… főleg nem én. Ráadásul az alvás-adagomról nem fogok lemondani. Imádok aludni. Ha választanom kéne az alvás és a tanulás között, inkább az alvást választom. Ha fáradt vagyok, belealszom a könyvekbe… ennek semmi értelme….. Nem! Aludnom kell, azt nem adom!
Persze, ha meg valahol nem teljesítenék jól…. az sem nézne ki túl jól. Egy egyetemet nem 93 évesen akarok elvégezni. A nyelvre most nyitott a félig megkövesedett szivacs-agyam. Egy felsőfokú nyelvvizsgát, ráadásul ingyen, illik megcsinálni. Sikeresen. Szóval…. Egyik sem megy.
Ki volt az az idióta, aki a napokat 24 órára osztotta be?! Egy nap miért nem lett inkább 36 óra. Akkor boldog lennék, mindenre jutna időm. Még az alvásra is és nem kéne belebolondulnom a tanulásba. Az őrültség jeleit valamelyik nap álmaiban láttam: kedden, ami szintén egy fantasztikus nap volt, ásványokkal álmodtam. A nevükkel a szerkezetükkel…. brrr!
Ó a kedd, az a csodálatos kedd! Reggel még jól indult minden. 8-tól ásvány és kőzettan elmélet, 12-től meteorológia. Ezt nagyon élvezem, érdekes óra. Aztán délután négytől ásvány és kőzettan gyakorlat. Kiderült, hogy 2 hét múlva ZH-t írunk belőle. Csodás… ez egyébként a legnehezebb tárgyakhoz tartozik. Kapok egy testet, megkeresem rajta tükörtengelyeket, a gíreket ( GÍR a görög GYROS szóból származik, azt jelenti forgatni) és megmondom, hogy a test melyik rendszerbe és osztályba tartozik. Lerajzolom a rajzát, elmondom a nevét és megmutogatom rajta a prizmákat és egyéb lapformákat. Érdekes, csak sok könnyen összekeverhető. Szóval kedden megint én kaptam az első testet…. a kihúzott négyből nekem kellett először elmondanom az elsőt. Hát nem ment. Elég cikis óra volt. Összesen nyolcan vagyunk a csoportban(most egy valaki hiányzott). Mikor 3 sorozat végére értünk, a tanár elkezdte mondani, amit kellett mondjon. Összesen 3 ember járt be gyakorolni és tudott válaszolni helyesen. A hátsó sorban ülő 3 fiú nem éppen szuperáltak. Mikor a tanár mondókája végére ért, összegezte az osztályt: 1. (mutat a 3 ügyire, akik gyakorolnak) vannak, akiknek megy. 2. (mutat a hátsó sorba ülő 3 fiúra) vannak, akiknek egyáltalán nem megy. 3. (mutat rám) és van, akinek mehetne. Vagyis még nem teljesen, de már félig elástam magam. Na mindegy. Eme fantasztikus óra után, aminek 6 órakor van vége, rohantam egy gyalog, egy ütemezett tempóban 30 perces ügetésnyi távolságra fekvő másik épületbe. Pontosabban az Agrártudományi Egyetem színháztermébe. Siettem, hogy el ne késsek. Mikor már csak 100 méterre voltam az épülettől egy zebra feltartott. Mármint nem egy zebra-csorda, amik épp Afrikából vándoroltak át az úton, hanem egy gyalogos átkelőhely és egy piros lámpa. Állok a zebránál… -egész nap szakadt az eső- és jön autó, meg még egy és még egy és egy kis teherautó, meg egy busz és PLACCS! Gratulálok neki. Mindenki ki tudta kerülni azt a szerencsétlen pocsolyát csak a busz nem. Belegázolt, nem kis sebességgel és lefröcskölt. Tetőtől talpig csurom vizes voltam. Úgy estem be a táncpróbára, amit végülis nem sikerült lekésnem. :) Annak ellenére, hogy többet melegítünk, mint amennyit táncolunk, szeretem. Emlékeztet a Hosszúlépős próbákra. Ugyanis, mikor én táncolok Ők is táncolnak. :) Amúgy kellemes hangulatú próba….kellemesebb, mint ami ez után jön. Akkor van az együttesnek próbája. Szigorú tanár. Se egy hang, se egy félrenézés se semmi nincs megengedve. Megnéztem az első fél órájukat. Egy magyarbődinek kereszt koreográfiát táncoltak, bár, ki nem találtam volna. Semmi bődis jellege nem volt. Legszívesebben odamentem volna a tanárhoz és megmondtam volna neki, hogy “Hé bácsi! Ez nem bődi, ne nagyon erőltesse!” De hát ilyet nem illik. Na mindegy. Inkább elfolytottam és magamban bosszankodva jöttem el. Fergeteges keddem volt. Olyan volt, mint egy csütörtök, amikor minden csütörtököt mond, de sajnos ez egy kedd volt. Nem panaszkodunk! Megcsinálok mindent! Elmegyek angolra és celluxszal  felragasztom a szemem, hogy ne ragadjon le. A németet is megcsinálom. És az egyetemet is. Apropó német. Egy csoporttársamat fogom szintre hozni németből. Régen tanult, de nincs belőle nyelvvizsgája. Így az alapokat velem fogja átismételni. Ezért is neki kell veselkedni a németnek. Ne beszéljünk fölöslegesen, inkább:
”HALADJUNK, TELJEN MEG TUDÁSSAL HAL-AGYUNK!” :)

Időeltolódásból származó időzavar

……és a 2-es számmal jelzett vezeti a mezőnyt, de a kanyarban megelőzi Seabiscuit(Kétszersült) és ezzel átveszi a vezetést. A két versenyző fej-fej mellett haladnak. Ám Kétszersült az utolsó métereken minden erejét összeszedve a célegyenes felé vágtáz és 2 lóhosszal megelőzve ellenfelét megnyeri a versenyt! Új rekord születik!
 
Elnézést!
Úgy érzem túlságosan is belelovalltam magam. :) Szóval még mindig csak magyarázkodok, de meg van az oka. Az első néhány bejegyzés talán kicsit zavaros lehet, mert nem mindig egy adott napról mesélek. Néha vissza-vissza tekintek egy korábbi naphoz, ezért a sok időbeni ide-oda ugrálás kuszává teheti az olvasó számára a történéseket. Igyekszem ezt a kis zavart minél hamarabb kijavítani.
És az egyetemen vannak óráink… van sok izgis. Van, ahol kristályok alakjait tanuljuk: rombdodekaéder, szabályos rendszer, holoéderes osztály, vagy éppen triklin. Csuda izgis egy dolog. Bár a kémiát eddig semmi nem tudta überelni: bejön órára, bekapcsolja a gépét és összeköti a projektorral, majd felolvassa, ami rajta van, De nem ám akárhogy, mint aki épp most kelt fel. Felolvassa hihetetlen unott hangon, utánozhatatlan monotonitással. Fenomenális élmény, mikor csütörtökön délután négytől hatig ezt kell hallgatni. Ráadásul a melletted ülő oldalba bök hogy: Hé, kispárnát ne hozzak? Még aludni sem hagyják rendesen az embert. Na de néhányunknak sikerült több lépésben kiküszöbölnünk eme problémát:
1. lépés- fogj össze csoporttársaiddal, firkáljatok órán és zavard azt is, aki épp vagy nem figyel, vagy figyel, aztán beszélgessetek egymással lehetőleg vicces dolgokról és a második sorból lehetőleg vigyorogva nézzétek a hátsóbb sorokat és nézzétek és kacagjátok azt, aki alszik.
2. lépés- fogj össze csoporttársaiddal és ne menj be órára, hiszen amit ott elmondanak, azt a letölthető diáról le tudod olvasni.
A kémiánál már csak a- hivatalosabb nevén- A föld kozmikus kapcsolatai- kevésbé hivatalos nevén: Csillagászat-, izgalmasabb. A tanár, mintha hangosan gondolkodna egész órán. Irdatlan tempóban mondja az anyagot, mintha elvárná tőlünk, hogy a kezünk fénysebességgel írjon. És egész órán csak mondja és mondja és hol egy oda nem tartozó témáról beszél, hol visszatér a előzőhöz és mikor egy sajnálatos dolgot mond el: az orosz építettek egy űrhajót, de nem volt, ki felszálljon vele, pontosabban űr ugorjon, akkor Szentpétervár utcáiról összeszedtek egy kutyát: Lajkát. Betették az űrhajóba és elküldték az űrbe, de félúton szegény kutyus megfőtt, mert elfelejtettek hűtést szerelni a gépezetbe……-esélyt nem hagy arra, hogy egy másodpercig is sajnáljuk szerencsétlent. :)
Ma jegyzetbegyűjtőkörutat tettem és a sulis könyvesboltban megtaláltam a könyvemhez legmegfelelőbb segédanyagot: Szörnyek könyve, avagy a képzelet állatkertje



Remélem segíteni fog!
 A mai esős idő okozta rossz kedvet és fáradtságot szerencsésen elűzte Édesapa és az Egyetem jó híre. Apuci csináltatott nekem szép nagy személyre szabott bögrét és már készen is vagyon. Aztán az egyetem meg határozott a szociális ösztöndíjat illetően. Így jó sokat fognak támogatni és ha csak a koliszobát kell is kifizetnem belőle,és a maradékot félreteszem, félév végére "jó sok" forint is összegyűlhet akár, vagyis egy egész Írországi nyaralásra való! Ezek szerint a szigetlakók retteghetnek, mert ÍRORSZÁG MEGYEK!

Kezdőőődiiik……

Apaaaaa! Kezdődik! Szeptember 13-án túléltem az első tanítási napot a Debreceni Egyetemen. Gyönyörű nap volt. 3 óra tömény fizika egymást követően, majd este 6-tól 8-ig tömény matek. Jó az első matekon nem is voltam ott. Vagyis de, csak kicsit másképp, mint a többiek. Ugyanis ők emlékeztek, hogy nekik az M205-ösben lett volna órájuk és én meg nem. Vagyis emlékeztem, csak én az M203-asra. :) Végülis ott is matek volt, ott is ugyanazt tanultuk, mint a többi matekon, úgyhogy lemaradni nem maradtam le. :) Most hirtelen nem is tudom, hogy hogy mondjam el. Eddig túl sok időm nem volt, meg lehetőségem se, hogy írjak, de most már menni fog. El is kezdem az izgalmas dolgokkal. Például ásvány és kőzettanon 2 hét múlva becsukott szemmel fogjuk az ásványokat/ kőzeteket osztályokba, csoportokba sorolni. Sőt még az ábrájukat is letudjuk majd rajzolni és az ábráról is meg kell tudnunk mondani, hogy mi micsoda. Elég elrettentően hangzik, de nagyon jó. Olyan, mintha építőkockákkal játszanánk egész nap. A legizgalmasabb, ami történt itt, az nem is velem történt. Én csak láttam. :) Reggel kinézek a 4. emeleti koliszobámból és foltokat látok. Dörzsölöm a szemem, hogy hátha eltűnnek, de nem. Felveszem a szemüvegemet, majd újra kinézek az ablakon. Most sem látok sokkal többet, mert a függönytől nem látok. Hát elhúzom a függönyt és vagy 100 hőlégballon díszíti az eget. Hát gyönyörű látvány. Színesebbnél színesebbek. És mint kiderült, Debrecenben rendezték meg a 19. hőlégballon világbajnokságot, úgyhogy én most 8.-áig itt fogok gyönyörködni bennük. :) 

http://debrecen.varosom.hu/portal/program/1181918/19._Holegballon_Vilagbajnoksag
Najó, meg a biológia csodálatos világában is. Pénteken írom az első komolyab ZH-mat. Biológiából. Kb. 150 oldal. Erről valahogy mindig az a vicc jut az eszembe, mikor közvélemény kutatást végeznek a kínai nyelvtanulásról:
Megkérdezik a tanyán élő Józsi bácsit:
- Hát, ha minden időm rá fordítom talán 4-5 év...
Aztán egy egyetemen tanító professzort:
- Véleményem szerint én 1-2 év alatt meg tudnám tanulni!
Majd a főiskolás diákot:
- Szerinted mennyi idő alatt lehet megtanulni kínaiul?
- Miért? Holnap ZH-t írunk?
Szóval egy nap is elég ezek szerint, hogy megtanuljak bármit. :) Ne féljen senki, nem hagyom az utolsó pillanatra!

A kaland még nem kezdődött el

Kedves Közönség!

Sajnálatos módon, még nem áll rendelkezésemre állandó internetelérés,ezért aztán még nem sikerült semmit sem jelentenem. De most írok valamit.
Szóval egy fantasztikus gólyatábor után elköltöztem. Elköltöztem, nem csak a szobámból, hanem a házból, a faluból, a megyéből. Méghozzá Debrecenbe. Ezek után 3 évet fogok itt tölteni, persze ne féljen senki egy percet se. Természetesen haza fogok járni, nehogy bárkinek bármiféle Réka-elvonási tünetei legyenek.
És nehogy sajnálni kezdjetek, mert iszonyatosan jó dolgom van itt. Meseszép környékre látok:

A szobámról, meg a szobatársamról, meg majd legközelebb közlök képet, amikor is róluk mesélek.
Visszatérve a környékre. Úgy érzem magam, mint egy középkori filmben, vagy legalábbis, mint egy Harry Potter-es Roxfortban. Gyönyörű a suli épülete télen-nyáron. Mindenfelé öregebbnél öregebb és szebbnél szebb fák vannak és van itt ám egy Botanikus kert is. Szinte mindennap látni itt legalább egy menyasszony. jön fényképezkedni a párjával. A sok kíváncsi egyetemista meg jól megbámulja őket. Sőt, van hogy még tapsot is kapnak.
Utálom az évnyitókat. Világ életemben utáltam az évnyitókat. De most szakítok az utálattal és imádni fogom. Hogy mi ez a nagy pálfordulás? Hááát....az úúúúgy vooolt.... A Gólyatábor zárónapján volt egy ünnepélyes évnyitó a Főnix Csarnokban. Csodás volt! 1900 új diák megtöltötte teljesen az egész csarnokot. Először bevonult egy dísztalárban, az egyetem Gerundiumával, aminek a tetején ott a zászlós bárány, egy fiú, majd csendre intett bennünket és bejelentette a sok okos fő-bácsik és nénik érkezését. Aztán bevonult sok másik szép színes dísztalárba öltözött fiúval, és mindegyikük kezében ott volt a karnak megfelelő gerundium. Felálltak szép a székek mögé, majd az okosok jöttek és leültek. Aztán sorra álltak fel, mikor éppen ki beszédet mondott. Volt ott dékán bácsi, rektor bácsi, polgármester bácsi..... A legvégén meg letettük a gólyaeskünket. Persze az este folyamán volt egy elleneskü is, de erről a fő-fők nem is tudnak :D Hihi! Szóval volt egy mesecsodás évnyitóm és évkezdésem. :) Évkezdésem.....Mondom évkedésem..... ÉVKEZDÉSEM! Elkezdődött az évem! :) Nahát! Ki hitte volna, hogy eljön ez a nap is.... az agyilag, vagy legalább is viselkedésileg-alig-több-a 10-évesnél-Réka-egyetemre-megy. Ráadásul messze Debrecenbe...... 

Visszatekintés....

Kedves Olvasó!


Nem, ez még nem az, amire vársz. Csak egy rövidebb visszatekintő -amit egyben bemelegítésnek is szánok- után kezdem el az igazi történetet.
Nos, hol is kezdjem? Ó, meg is van:
Születtem 1990. július 20-án Édesanyám és Édesapám első gyermekeként. Etyeken nőttem fel, itt jártam óvodába és általános iskolába... Najó...ez elég hivatalosra sikerült. :) Szóval magam mögött tudhatok egy csudajó óvodát, egy szuper általános iskolát és egy fantaszikus gimnáziumot.

Aztán túl vagyok egy érettségin is és egy várakozással teli nyáron. Majd a sok várakozás után minden kiderült és aztán mindenki derült - vagy nem-de megkaptunk a felvételi eredményeket. Így történt, hogy most olyan messzire megyek, olyan sok időre. Én Debrecenben kötöttem ki. A Debreceni Egyetemen fogok földtudományt tanulni és reményeim szerint majd okos leszek és meteorológus, klímakutató. Kinek örömére, kinek sajnálatára, de elmegyek és kicsit felnövök talán. :) Bár senki ne örüljön előre, a vicceimről nem fogok lemondani semmi pénzért sem és nem ígérhetem meg azt sem, hogy megkomolyodok. Az ígérettételről ennyit. Meg bemelegítésnek is. Nehéz lesz megszoknom, hogy ekkora olvasói közönségnek írok majd arról, hogy mi minden történik velem messze. Remélem mindenki jól szórakozik majd!