2011. március 27.

Kell egy kis áramszünet…

Azt hiszem a kollégium egy héttel megelőzte a világon mindenhol meghirdetett “Föld Órája”-t. Mi március 19-én délután tartottuk. Úgy gondolom, hogy a szándék a fontos, különben is, míg a föld egyik felén leáramoltatnak mindent, addig a másik felén verőfényesen süt a nap…. Nem? Na mindegy is. Áramszünet alkalmából semmi nem működött. Najó, ez erős túlzás, mert a lift valami csoda folytán jött, ha hívtam. Viszont az internet, hiába hívtam, kértem szépen, nem volt hajlandó jönni, ami persze nem is akkora nagy baj. Judittal rácsodálkoztunk, hogy “Jéééé, ilyen az, amikor nincsen áram?” és próbáltunk valamit csinálni a netezésen és egyéb elektronikus kütyük használatán kívül. Így csodálatos elfedezéseket tettünk. Külső szemlélő szemével- de vicces leírni, olyan, mintha szóismétlés lenne, közbe meg mégsem- elég mókásan festhettünk. Mint két kismacska, akik először járnak egy kertben, ami tele van bogarakkal, meg mit tudjam én még miféle csodákkal. Először is kimerészkedtünk a folyosóra, ahol nem világított semmi, csak a kijáratot jelző lámpák.  exit2 Nagyon ijesztő volt. Mikor már megszoktuk a sötétet és nem féltünk annyira attól, hogy mutánsok támadják meg a kolit, kéz a kézben elmerészkedtünk a tűzvédő ajtóig. Az pont a folyosó közepén van, így mi arrafelé még sosem jártunk. Olyan volt, mint a “Túl a sövényen”-ben az ismeretlen dologtól félünk, de ha már neve van, akkor már annyira nem is ijesztő. Meg is mertük fogni. Ügyik vagyunk? Aztán alaposan megvizsgáltuk. Rájöttünk- ez az ajtó különben nyitva szokik lenni - a mostani zárt állapotának titkára. A falon volt két valami. Szakkifejezni nem tudok, úgyhogy csak leírom a tárgyakat. Szóval két kerek bigyó volt a falon fémből. Az ajtókon is voltak ilyen bigyók. ÉS, mikor van áram ezekben a bigyókban mágneses mező generálódik és ott tartja az ajtót, de mikor elmegy az áram, eltűnik a mágnesesség és elengedi az ajtót, így becsukódik. Hát nem csodálatos, hogy ilyen könnyen rájöttünk a működésére? :) Virtuális vállveregetést kérünk! :) Miután kapcsoltuk fizikai tanulmányainkhoz, gyorsan tovaszökelltünk virágos kosarunkkal a konyha felé. Ott azt tapasztaltuk, hogy ha nincs áram a mikro sem megy és a tűzhely sem. Szerencsére csak egy órát tartott a szünet, így nem fenyegetett bennünket az éhenhalás veszélye. Mert ugye hidegkaja, zsíros, friss hús, nyers… Nem éppen a legjobb. A konyha működésképtelenségét felfedezve elmentünk a lépcsőig. indultunk volna lefelé, de a FEL jobban izgatott minket, merthogy arra még sosem jártunk. Egy újabb ismeretlen várt a kíváncsiakra. Felmentünk és mit láttunk? Na mit? Hát egy ajtót. Egy ajtót, ami zárva volt. Lehet ez volt a “ harmadik emeleti folyosó tiltott része”? Tiltott volt vagy sem, felmentünk és nagyon izgatta fantáziánkat az ajtó és megpróbáltuk először megérinteni, majd kinyitni, de zárva volt. Utólag azon gondolkodom, lehet, mert nem próbáltunk meg mindent annak érdekében, hogy kinyíljon. Talán egy “Alohomóra” sokat segített volna a dolgon, de hát késő bánat. :) Aztán sikertelen ajtónyitási kísérletünk után visszamentünk a szobába és vártuk az áram visszatérését. Ez úgy hangzott, mintha valakit visszavárnánk…… A szobában még arra is rájöttünk, hogy a koliból ki sem tudnánk menni, ugyanis áram híján a beléptető rendszer sem működik. És a kamerák sem, így bátran csinálhattunk volna bármit, ha úgy tartotta volna kedvünk. De se kedvünk nem tartotta úgy, se pedig elég időben nem jutott eszünkbe ilyesmi. Mint a Bordeaux-i dognak, aki csak akkor veszi észre, ha elmennek a gazdik otthonról, ha már hazaértek, így a lábbelik védve vannak tőle…… Így elmondhatom izgalmakkal és új felfedezésekkel teli áramszünetes szombat délutánunk volt. Mire nem jó az egyetem? Még a végén megtanulunk gondolkodni is.
Vasárnap rokonokhoz voltam hivatalos ebédre. Olyan szép időnek ígérkezett, de becsapott. Én meg alulöltöztem, így mire odaértem szinte átfagytam. Mondjuk, ha a szél nem fújt volna, talán még a majdnem-megfagyás sem kerülgetett volna. Na mindegy, ott fini, meleg ebéddel vártak, aztán VÉGRE jót társasoztam. Jaj, de hogy elfáradtam tőle. Ugyanis használni kellett azt a tököt a nyakamon. Szójáték volt ugyan, de tyű mennyi mindenre kellett figyelni. Mindennek ellenére nagyon élveztem, mert Robi azzal volt nagyra, hogy mindig ő nyer. Nade most emberére akadt. Én nyertem nem ő, pedig neki még kezdeti előnye is volt. Aztán jött egy másikpár rokon is (Jutka, Feca, Bálint). Ahogy Bálintka elkezdett pörögni és úgy kezdtem el punnyadni, majdnem elaludtam a fotelban. Hamar el is jöttem.
Aztán hipp-hopp eljött az a csodálatos hétfő, amit mindenki úgy, de úgy szeret, hogy csuda. Egy kis C-vitamin, hogy meglegyen a napi adag és egy zacsi csoki és kész is a túlpörgetett Réka. Mint, akit kilőttek. Már magamnak is sok voltam és könyörögtem, hogy lőjenek le, de senki nem könyörült meg rajtam. Táncon már alábbhagyott szerencsére. Kedden pedig beállt a teljes passzivitás. Najó, azért még a maradék erőmet összeszedtem és tanultam a szerdai ZH-ra, ami ugyan nem a legjobban sikerült. VISZONT van javítási lehetőség. :) Hihiiii! Az orrlógatás után egy láblógatós táncpróba következett. Külső szemlélőnek elég viccesen tetszett a koreográfia. Nonfiguratív mozgásformákkal és elvont zenével. Érdekes…… A csütörtök a számok és fénymásolás jegyében telt és a bilibe-kézlógatás folytatódott, megfűszerezve egy régi email tartalmas mondanivalójával. Hááát, azt hiszem itt kerültem végképp magam alá. Ajánlom, hogy nézzétek. Ennek párjának tudnám felhozni az “Áldott kezek” c. filmet. Kisebb átértékelésen esek át. Még néhány nap a kicsi, lapos béka hatalmas segge alatt sokkal és aztán jó lesz. :) Jó lesz ez mindenkinek, tanulságos! Hajrá!
Jó talán kicsit elvetettem a sulykot. Nagyon mélyre süllyedtem. Nem tehetek róla, kiluggatták a hajómat és épp alámerültem. Már épp megfulladtam volna abba sós lében, mikor egy segítő kar megpróbált volna kirángatni onnan. Nagyon ellenkeztem, mert egyszerűbb lett volna elsüllyedni, de végülis csak sikerült neki. Mondjuk ez csak következő nap reggel derült ki (mert már az eső sem esett és a nap is virított az égen), mert rá kellett pihenni picit. Elég fárasztó volt két napon keresztül mélázni és bambulni. Bár a nagyerdei séta és a vattacukrozás kimondott jól esett, annak ellenére, hogy jó hideg lett a végére. Aztán türelmesen megvártuk azt az időpontot, ahol az órát előre kell állítani, hogy eggyel kevesebbet alhassunk és kieshessen mindenkinek még egy óra az életéből, aztán fekvés, mert VASÁRNAP próba. Nagy nehezen sikerült kikelnem az ágyikómból és elkészülnöm és időben odaérnem a próbára. Eddig úgy néz ki, hogy harangtartó- NEM harag tartó- leszek. :) Bár még ki tudja, hogyan fog változni a szereposztás, de ez nagyon tetszik, mert nem kell se beszélnem se mozognom. Csak állok, tartom egy limbólécre rögzített kolompot fogok egy másik lánnyal tartani és néha rázogatni. És ott fog bejönni a pap, a kántor és az ő nyája: beeee! :) Nagyon izgis lesz, bár szerintem ki kéne tenni egy 18-as karikát, elég pajzánra sikerült. Ahhoz képest, hogy órát kellett előreállítani és keveset aludtam, mert korán is keltem és egész 13 óráig “táncoltam” és a koliig sétáltam, nagyon hiperaktív voltam délután. Most már kezdem magamon érezni, hogy nem egészséges az egész napos pörgés. A végén még megárt ez a sok jókedv. Most azt hiszem lehervasztom a vigyort a fejemről és ahogy szokás magyar módra vigadok tovább, sírva. Najó, nem kell komolyan venni, most ahhoz túl jó a kedvem……
…… időnként mindenkinek és aztán megint mehet minden tovább…

2011. március 2.

Kettes csapó először

2c332980cd7d159ddf18f352867cdb73_large……ééééés tessék!

Első vizsgaidőszak vége és még alig van vége, máris elkezdődött az új félév. Azt mondják bátraké a jövő. Hát én nagyon bátor voltam. Vizsgák utáni első héten lett volna egy hét pihenőm, de volt egy lehetőség, hogy a kémia laborgyakorlatot fel lehetett venni ekkorra és akkor egész évben ennyivel kevesebb órám van. Bátorkodtam és felvettem. Nem volt vészes annak ellenére, hogy minden órán ZH-t írtunk ( ez azt jelenti, hogy minden nap egy héten keresztül). A ZH-k egy beugró kérdéssorral kezdődtek. Nem kell nevetni, mértékegység-átváltásokból állt. Tökéletesre gyakoroltam itthon, de mikor arra került a sor, hogy bemutassam a tudásomat, valahogy sosem úgy sikerült, ahogy terveztem. Mentségemre szolgáljon a-reggel-nyolc-órakkori-agyilag-zokni-állapotom. A laborba mindig teljes menetfelszerelésben kellett megjelenni: úszószemüvegben búvárpipával védő búvárruhában- nehogy hozzánk érjen bármi is- és békatalpban kellett becsattogni. Én azzal a szándékkal mentem oda, hogy “ügyetlenségemből kifolyólag véletlenségből” felrobbantom a labort, de hát túl ügyes voltam és nem sikerült. Így a félévben ennyivel kevesebb órám van. Heti 4 óra laborgyakorlat+ 2 óra elméleti oktatás= heti 6 óra. :) Hát nem csodálatos, nem mondjátok, hogy nem baró?! Ráadásul az Élet és talajföldrajz gyakorlati óra is csak március 23-ig tart. Szinte már nem is lesz órám, amire be kelljen járnom.
Én annyira büszke vagyok magamra. Általában soha nem megyek egyedül sehova. Most sajnos eljött ennek is az ideje. Annyira hiányzott már a tánc, úgyhogy elhatároztam, hogy elmegyek és keresek itt Debiben valami jó kis együttest. Első lépésnek elmentem egy táncházba, hátha ott találkozok folk-fejekkel, akik segítenek nekem. Szerencsémre találkoztam is egy párral, akik épp a Hajdú Táncegyüttesben táncolnak. Hát beszéltem velük, hogy hogy és mint lehetséges hozzájuk a dolog. Elhívtam a hétfői próbájukra. Elmentem, de potyára, mert csak annyit tudtak mondani, hogy nincsenek vezetők, úgyhogy “Próbáld újra!” szerdán. Mint a “Ki nevet a végén”-ben, míg hatost nem dobsz. Elmentem szerdán, ott egy nem felvételi, de hasonló beszélgetésbe kezdtek velem. Sosem voltam semmiféle táncos se elbeszélgetésen, se felvételin, furi volt, nem tudtam mit kéne mondjak, mit kéne csináljak, de korrektnek tartottam. Nem akarnak zsákbamacskát. Javasolták, hogy először menjek az Ifik próbájára néhány alkalommal, ott megfigyelnek és majd utána döntenek. Hát másnap kezdhettem is az Ifiknél. Az elején szokatlan volt, de a próba végére egész jó lett. Egy órás bemelegítőt tartanak. Na de ez az egy óra ki van használva elég rendesen. Másnap a talpam közepétől a fejem búbjáig mindenhol izomlázam volt, még olyan helyeken is, ahol álmomban sem hittem volna, hogy izma nő az embernek. Ahogy észrevettem a bácsi a kedvemért keményített be, mert mindenki nyavalygott. Volt ott padra-fel-padról-le ugrálás, meg futás közbeni fekvőtámaszok, futkározások minden mennyiségben, 60 felülés, 30 kiemelés, bizalomjáték és még mit tudom én milyen mozgás-csodák. Aztán pár perc pihi után jött a 2 óra tánci. Kalotaszegi román invertitával kezdtek, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni. Szerencsre nem tartott túl sokáig. Román szaporával folytatták, amit akkor tanultak, úgyhogy kaptam egy kis behozható előnyt. Aztán meg egy számomra ismeretlen táncot táncoltak, pontosabban egy koreográfia részletet, amibe beállítottak. Hát lövésem nem volt, hogy kéne és mikor a mit a hova lépnem, de vicces volt. Ma már tudom, hogy nagyiváni táncok voltak és annyira nem is nehéz és melós, mint a többi testvér-tánca. Ezt egy kis nyárádmagyarósi követte, úgyhogy csak a próba eleje volt nagyobb kihívás. Volt sok párcsere, meg bemutatkozás.Volt egy srác, akit akkor mutattak be nekem, miután engem bemutattak a nagyközönségnek: “ a párod is földtudományt tanul, csak ő máshogy kapirgálja a földet…ő traktorral.” :) Szerencsére a humor innen sem hiányzik. Nagyon szimpatikus társaság. A próba, ami a tervezett 2 óra helyett csak 1,5 lett, felköszöntöttek egy lányt, akinek épp akkor volt szülinapja. És itt eszembe jutott, hogy igazából miért is akartam én elmenni együttesbe táncolni. Teljesen elfelejtettem milyen is igazából egy közösséghez tartozni. Nagyon élveztem az egész próbát annak ellenére, hogy majdnem kipurcantam a bemelegítés végére. A következő próbára megint elmentem. Ott már ott volt a néni is, de ez már fele olyan kemény sem volt, mint az első. Látta a bácsi, hogy túléltem- mert én túlélek mindent- és úgy gondolta biztos, hogy nem kínozza tovább a bandát. A próba végén pedig odahívtak, hogy beszélnének velem. Mondták, hogy jó mozgásom van mindenhez, csak van egy kis hátrafelé törés a hátamba, de így betennének a felnőttekhez. Úgyhogy önerőből protekció nélkül egyedül (nem mással menve) bekerültem egy nagyegyüttes felnőtt csoportjába. Azt hiszem vállon veregethetem magam: Ügyes vagy Réka! Heti 3-szori 3 óra próba. :)logo
A sulit továbbra is nagyon szeressük, csak kár, hogy áprilisig le kell adni a szakirány-választást. Régen geológiát akartam tanulni, de ide úgy jöttem, hogy meteorológiát szeretnék, mert az több mindent foglal magában és több mindent lehet vele kezdeni, de most már nem is tudom, hogy mi legyen belőle……mondjuk még van egy hónap, addig meg majd kitalálom mi legyen, vagy mi ne legyen.
Okos is lettem, megtudtam, hogyan kell tanulni és az időmet beosztani. Ezt felhasználva remélem jobban fog sikerülni ez a félév, mint az előző. Bár sajnos szegény Írország-látogatásom nem akar összejönni. :( Mint kiderült, amikor indulni akartam, akkor lesz terepgyakorlat is, meg az ottani utazás sem úgy működik, ahogy reméltem. Így valószínűleg várok egy évet és még gyűjtögetek. Hátha megsegítenek az Égiek is.
Most én vagyok a vaktyúk és hétvégén találok szemet is, meg szeget is és szemetet is. :) Voltam szemészeten, új szemüveg kell. Lencsét újat kapok, a keret meg marad a régi, így azt ott kellett hagyni a boltban. Elméletileg kontaklencsével kéne lennem a héten, de én inkább a vakságot választom. Hétfőn ki is próbáltam milyen kotaklencsével és ki tudom-e szedni- mert eddig mindig vagy Anya, vagy Betti szedte ki, magamnak sose. Hát végülis 3 óra gyötrődés után hajnal fél egykor sikerült kibűvészkednem a szememből, de azóta se próbáltam meg újat. Alig várom már, hogy hazaérjek és lássak. :) Már nincs sok… még alszunk egyet, meg még egyet és még egyet aztán már látni is fogok……
……éééés ennyiiii! Leáll! Köszönjük!

2011. február 25.

Helló Ween, Halloween!

……Várjatok meg! Lemaradtam! Akkor ne várjatok……
Hát izé… utoljára egy halloweeni élménybeszámolót szerettem volt tartani, csak hát olyan jól sikerült, hogy ez elmaradt. :) Ezt és sok minden mást bepótolván írok most.
El sem tudom mondani, mennyire jó hely ez a Debrecen. Annyi minden van benne, pedig kisebb, mint Budapest. Sokkal több lehetőség is van benne, nagyon tetszik.
Például egész Debrecenben meg volt hirdetve egy tökfaragó verseny. Szobatársam meggyőzvén elmentünk és egy 3 fős csapatban faragtunk egy csuda tököt. :) Íme műalkotásaink:    
   
Image0067   
5409IMG00427-20101027-1908      
A bizonyíték, hogy mi csináltuk.:)
 Csudi jól éreztük magunkat és még nyertünk is. A legrémisztőbb kategóriában a 3. helyet lettünk.
Haj de régen írtam. És mennyi minden történt. Azt sem tudom, hogy mit meséljek…. De… már eszembe is jutott: voltam ám gólyabálon is. Csodaszép volt. Mindenki csiniben. Voltak, akik bátrak voltak és voltak, akik elegánsak. Hát félórán át csak a konfekció-bemutatót néztem a lépcsőn. Nem hazudok, tényleg legalább félóra volt, pedig nem is ismétlődtek a közlekedők. Gólyaesküt is tettünk… ebben ez évben ez volt a harmadik. Mindegyik eskü különbözött a másiktól, de már egyikre sem emlékszem, hogy mire esküdöztem. :) Na mindegy! Az eskü után meg jól elkezdődött a bál.

P1130681                    P1130652
Szóval fogtuk magunkat és elmentünk a bálba és jól éreztük magunkat. Engem például egy srác felkért ötször egymás után, bár nem nagyon akartam, de elmentem és táncoltam. Meg egyedül is! Éééén egyedül táncoltam!!!! Majd hajnal fél négykor sikerült hazakecmeregnem. Pontosabban csak a koliig. :) Szorgos rokonlátogatásba is kezdtem. Aztán hogy repül az idő, máris eljött a december. Nem is tudom mi minden történt addig. Ez van, ha visszamenőleg ír az ember a történésekről. Na mindegy, nem mentegetőzöm. A kedves olvasó bizonyára megérti a gondomat. Ha meg nem, így jártam.
A blog statisztikát nézve, arra lettem figyelmes, hogy rengeteg külföldi országban is olvassák, így arra gondoltam, hogy néhány bejegyzést, ahogy időm és energiám engedi, mondjuk németül, vagy, ha már nagy kópé leszek angolból is, úgy is megpróbálkozok írni.
December… igen, november után ez jön. Igen erősen telesedik már ilyenkor az idő. Igen telesedik…ha van tavaszodás, akkor miért ne lehetne telesedés is?! Nekem tetszik. Azt mondják, hogy Debrecenben ( nem decemberben!) már régen nem esett a hó. Most mégis. És nem is akárhogy. Meg is maradt és bokáig érő hóban kellett átcsattogni a főépületbe. Tehát telesedik… éééééés észre sem vettük de már itt is az első vizsgaidőszak. Hajaj mi lesz itt?! Vagyis volt. :) Erről nem kívánok bővebben szólni. Elég szörnyű élmény, esemény, amit vagy átéltek, vagy csak elképzelik, de semmiképp sem kellemes, hogy további időt pocsékoljak rá. A lényeg, hogy túléltem! :) Juppiii!!! Egy kerek hónapot töltöttem Debiben úgy, hogy haza sem mentem. Jó kényelmes volt. Kelés korán, hogy legyen idő tanulni és nem kellett sehova sem menni. Ej de jó világ volt. Leszámítva azt az apróságot, hogy ez idő alatt elég antiszociálissá válhat az ember. Úgy hiszem így le is zárnám az első félévről lemaradt visszatekintőt és a későbbiekben folytatom az új félévvel! :) A reklám után folytatjuk……