tag:blogger.com,1999:blog-55285503430017613282024-02-20T17:06:51.723+01:00Az utak utazásra valók, nem uticélnakteszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.comBlogger17125tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-54533606294505145102016-04-26T13:43:00.000+02:002016-04-26T13:43:42.160+02:0021. századi 19. század<div class="5">
Épp a napokban olvastam néhány fantasztikus könyvet. Nem, nem a fantasyre gondolok. Sokkal inkább azokra a csodás 19. században játszódó, romantikus, kosztümös könyvekre. Ennek kapcsán jutottam arra, amit most szeretnék megosztani veletek.<br />
<br />
Egyszerűen csodálatosak ezek a történetek. Írják azt kétszáz évvel ezelőtt, vagy egy éve. Mindegyik hangulata magával ragad. Igaz főként angol főhősökkel íródnak ezek, de máshová is betekintést engednek. Néha úgy érzem, hogy rossz korba születtem, sokkal inkább ott kellett volna élnem, mint itt. A modor, és beszéd is magával ragad. A viselkedésről és társadalmi elvárásokról meg már ne is szóljak. Félreértés ne essék. Tudom, hogy nem rózsaszín, színes-szagos az élet akkor sem. Sőt! De tetszik a dolgok igazisága. A kapcsolatok. Ahogy az emberek viselkednek és élik a mindennapokat. Volt idejük egymásra. Beszélgettek, kommunikáltak. És a kedvencem, szántak rá időt, ha messze lakott valaki, hogy levelet írjanak neki.<br />
<br />
Imádom a kézzel írt leveleket. Sosem tudod, hogy mi áll benne, izgatottan téped fel a borítékot, hogy mohón olvashasd a sorokat, akár többször is egymás után. Aztán, mikor tudsz rá időt szánni - ez itt kulcsfontosságú-, akkor válaszolsz, legyen az rögtön utána, vagy pár hét múlva. Ez szuper dolog, mert tudod, hogy akkor csakis rád szánják az időt, még ha közvetett módon is. Rád gondolnak és ez csodálatos érzés. Ma már lazán elmennek egymás mellett az emberek, és egyszerre 6 ismerőssel "beszélgetünk" egyszerre. Jó dolog a kapcsolattartás, de vajon jó a mennyiség növelése a minőség rovására?<br />
<br />
Na de nem is ezt akartam megosztani. Sokkal inkább azt, hogy a 21. századi életemet nem sok választja el a 19. századi nemesek, középnemesek életétől. Jó, nincsenek inasaink, se házvezetőnőnk, se szobalányaink, lovászfiúnk. Sőt, még istállónk se. Viszont van egy szép házunk, csodás kerttel. A kisasszonyok kijártak festegetni, vagy a szobában zenéltek. Vagy lovagolni jártak. Alkalomadtán, bálokba, estekre jártak ismerkedni és közösségi életet élni. Ma is ezeket csináljuk, csak nem társul hozzá az a sok társadalmi elvárás. Nincs "mit szabad a kisasszonyoknak és mit a fiatalembereknek" listával szegélyezve minden lépésünk, mondatunk.<br />
<br />
Egy nagyon bálozós kisasszony története után üldögéltem a vacsorámnál, és egyszer csak beugrott. Hiszen én is egy 19. századi világban élek! Eszembe jutott a sok buli, amit a születésnapjainkon rendeztünk. A házigazda köszönti a vendégeket, míg a többi családtag igyekszik a háttérmunkát elvégezni. Szól a zene, van tánc, néha valami társas foglalkozás és beszélgetés. Ha nem vagyunk túl szigorúak, akkor ez mind hasonlít egy bálhoz. Csak kicsiben. Kevesebb elvárással.<br />
<br />
Mindettől függetlenül szívesen résztvennék egy játékban. Egy 19. századi "szerepjátékban", ahol mindenkinek megvan a helye, szerepe és így eltöltenek néhány napot. Szerintem a szórakoztatósága mellett tanulságos is lehet... Mindenesetre, ha ilyenre van lehetőségem, kapva kapok utána. Hátha Mr. Darcy engem is megtalál. :)<br />
<br />
Az hiszem a diplomaírás minden ép gondolatomat elvette...azt a keveset is ami maradt. Ti nem vennétek részt ilyenen? Vagy már ki is próbáltátok talán? Akkor szóljatok nekem is, hogy nekivághassak!<br />
<br />
<br />
Szép napot!</div>
teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-34527684372709347732015-05-10T17:35:00.001+02:002015-05-10T17:35:39.922+02:00Visszaszámlálás!<p> </p> <p>Azt hiszem, felcsaptam világjárónak. Hogy miért is pontosan? Az elmúlt időben több országban megfordultam, mint azelőtt összesen és az elkövetkezendőkben ez csak gyarapodni fog. </p> <p>Eddig csak Európa biztonságos határain belül mozogtam, de most kapva kaptam egy lehetőségen, így a nyaramat a kontinensen kívül töltöm. Visszaszámlálás indul! <img class="wlEmoticon wlEmoticon-smile" style="border-top-style: none; border-bottom-style: none; border-right-style: none; border-left-style: none" alt="Mosolygó arc" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaWW3mI1RmLw5xO3oSXrr8ilzAlMdyUG_xbp5fzXE6hMTD8Gk_KtgR66xY8Y2bAiRcik8s-zXStE4qM0EvnuMb8mqgoDzLaPue4LzJyMTL7kahnr2BhSNjujq52k9X5a09cW_GVIy-4DLy/?imgmax=800"></p> <p><img src="http://travellingwomen.com/wp-content/uploads/2014/08/travel-world-memories-.png" width="663" height="386"></p> teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-10349112394467512192013-12-24T15:19:00.001+01:002013-12-24T15:19:37.460+01:00…lelkem lenne lakóházad, gyöngyvirágom…<p align="center"><font size="6" face="Edwardian Script ITC"><font color="#d795b3"></font></font> </p> <p align="center"><font size="6" face="Edwardian Script ITC"><strong><font color="#a75454">Áldott, békés, szeretetben gazdag, boldog szép Karácsonyi Ünnepeket kívánok!<br></font></strong><br></font><font color="#6f6fff" size="4" face="Copperplate Gothic Light">Frohe Weihnachten!</font></p> <p align="center"><font color="#008000" size="4" face="Lucida Calligraphy">Merry Christmas!</font></p> <p align="center"><font color="#800080" size="4" face="Lucida Handwriting">Rahulikke Jõule!</font></p> <p align="center"> </p> <div id="scid:5737277B-5D6D-4f48-ABFC-DD9C333F4C5D:e4288283-f928-4fdc-aeff-7679032ee3ea" style="width: 724px; float: none; padding-bottom: 0px; padding-top: 0px; padding-left: 0px; margin: 0px auto; display: block; padding-right: 0px"><embed type="application/x-shockwave-flash" height="406" width="724" src="http://www.youtube.com/v/9H-P0_B5svk?hd=1" wmode="transparent"></embed> </div> teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-229890530502293402012-07-25T19:43:00.001+02:002012-07-25T19:45:56.521+02:00…úgy elszállok, mint a fecske, odafönn a levegőbe…<p><br><u><strong><font color="#f79646" size="4" face="Castellar">Világszenzáció!</font></strong></u></p> <blockquote> <p><u><strong><font color="#dd8484" size="4" face="Vani">Tessék csak, tessék! </font></strong></u></p></blockquote> <blockquote> <p><font color="#dd8484"><u><strong><font color="#9b00d3" size="4" face="DejaVu Serif">Újra megnyitottunk!</font></strong></u> </font></p></blockquote> <p>Nem feledkeztem meg a Kisbabámról, csak egy kicsit hagytam, és figyeltem, hogyan boldogul egyedül a világban. Ami azt illeti, egész jól megállta a helyét. Ezért jutalomként, hogy érezze a törődést, újabb bejegyzés sorozat következik. Ezúttal igyekszem, kicsit rendszeresebben…<br>Jó régen nem írtam már…több, mint egy éve. Apropó, meg sem ünnepeltük az egy éves születésnapját a Babának: Boldog születésnapot! <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-openmouthedsmile" alt="Arc nagy mosollyal" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwAK7yDARdkyD6MSLM7TNFSBAhXcmeXLyYx0nZM0WihJaFjDjYmv1m1BMkLtbQJdfYaSQjlCEBuCcYQvPMpqJUH9SypdOvL9g7TWfpysovWdkBVV55Uy1jad2-MiDNcM9SXb6PdRx3e6t/?imgmax=800"> Szóval, el telt több, mint egy év és azalatt annyi, de annyi minden történt, hogy nem is győzném ide leírni, ezért inkább most nem is teszem. Majd alkalmasint egy-egy sztorikát elmesélek, de másra ne nagyon számítsatok. <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-smilewithtongueout" alt="Arc kinyújtott nyelvvel" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJNDfZlGZE2xQdRKfxVuXKUpKGNM784NLbSebJJLY9_E1gO3WSnvqfjBsphoZuadFoC7QPnz2U0zJ0vKUSFkeYSOvHfTrKDMZ5SkWs0Ynw21BlOHHe8W0jNEaikJ_uHTokGLabhUE0jDR_/?imgmax=800"><br>Most, hogy az újra nyitás korlátait ismertettem, bele is vágnék:<br>Egy szép, enyhe nyári napon kezdődött minden, amikor is…. HAJNALBAN kellett felkelnem. Ilyen szemtelenséget! Ráadásul nem is a saját ágyamban. Teljesen elszomorít a dolog. Persze csak addig, amíg bele nem gondolok, hogy miért is kell kelnem (de vicces, olyan mintha dadognék: kellkelnem <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-openmouthedsmile" alt="Arc nagy mosollyal" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwAK7yDARdkyD6MSLM7TNFSBAhXcmeXLyYx0nZM0WihJaFjDjYmv1m1BMkLtbQJdfYaSQjlCEBuCcYQvPMpqJUH9SypdOvL9g7TWfpysovWdkBVV55Uy1jad2-MiDNcM9SXb6PdRx3e6t/?imgmax=800">). Ugyanis (kötelezően teljesítendő 6 hetes nyári) szakmai gyakorlatomat töltöm Ferihegyen. <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-redheart" alt="Piros szív" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGWK-35aiO12cYJ7pWTmhQwzh1tDuik1w50tVZgZLjHB_VGCAXFhvIDIbZCEWqGvV7AcwLYffLFBu2l8aaDP3SoZYjW5QsXwV_9-3vGHHmPuP4lTL0tP5pEqjODt_pig9WRdE0qaPkpFQg/?imgmax=800"> Hát az egy csuda egy hely, hejj! Első nap, igaz kicsit nehézkesen találtam oda. A “1. terminálon az A portát” keresd. Hát kerestem én, de hát na. Még sosem jártam repülő téren. Apropó, túlságosan senkit nem avathatok be, mert Titoktartási nyilatkozatot írtam alá, hogy semmit ki nem szolgáltatok, így aztán… mindenki, aki többet akar majd tudni a leírtaknál, menjen gyakorlatozni Ferihegyre. Megint elkanyarodtam. Lassan olyan leszek, mint Kozák tanár úr, aki sosem képes csak a témáról beszélni és több az elkalandozás, mint maga a téma. Hol tartottam? Ja igen, A porta. Sehol egy lélek, mint azokban a beteg ijesztegetős filmekben, mikor valami hirtelen eléd ugrik a sötétből, vagy egy bokor mögül. Na, valahogy így éreztem magam. Elmentem egy elhagyott épület bejárata mellett…mint egy város, amit evakuáltak- hú de csúnya szó. Aztán végülis az üres-lezárt épület előtt állt egy biztonsági őr, amolyan zombi filmbe illő és egy nő ment oda hozzá és csevejegtek. Nem mertem hozzájuk szólni, így elég ütemes tempóban, nesztelenül- !!!NEM meztelenül !!!- iszkoltam el mellettük, átmentem egy zebrán, nem élt, nyugi! Majd egy falba ütköztem. Mármint kőfal-kerítés-kerítés-kerítés-kőfal-kerítés-kerítés-kerítés-be. Gondoltam, ha a kőfal elé állok és nekifutok, mint Ron a 9 és 3/4. vágánynál a falnak, lehet, hogy bejutok. Nem jött be. Megpróbáltam a Hagrid féle esernyővel kopogtassunk a téglafalon-módszert, de ez sem szuperált. Aztán jött két nő és megtámadtam őket: -Jó reggelt, elnézést, az A portát keresem, merre lelem? – A kanyar után forduljon jobbra és ott lesz. – Köszönöm, szép napot! És boldog voltam, mert nem varázsoltak békává, se BKV, nem ettek meg reggelire és nem is fertőztek meg semmiféle nyavalyával, SŐT még kedvesek is voltak. Lehet így szokták becserkészni az áldozatukat. Na mindegy én még élek és azóta nem láttam őket. Még mindig A porta. Odamegyek, felhívom a bácsit, hogy “ Hahó, mondták, hogy jöjjek ilyenkor és keressem Önt. Itt vagyok és épp Önt keresem”. Aztán mondta, hogy majd jön egy valaki bentről, aki a kísérőm leszen azon szép napon. Hát jött is. Bence a neve és már ott nagyvagány. Kaptam vendégkártyát, beslattyogtunk egy megint csak rémisztő helyre. Hideglelésem van ezektől a kísértet épületekből. (De azért figyelitek, már bejutottam az A portán <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-openmouthedsmile" alt="Arc nagy mosollyal" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwAK7yDARdkyD6MSLM7TNFSBAhXcmeXLyYx0nZM0WihJaFjDjYmv1m1BMkLtbQJdfYaSQjlCEBuCcYQvPMpqJUH9SypdOvL9g7TWfpysovWdkBVV55Uy1jad2-MiDNcM9SXb6PdRx3e6t/?imgmax=800">.) Na mindegy, BENT vagyunk. Szépen bemutatkoztam mindenkinek, meg a mindenki is bemutatkozott nekem és lám-lám-lám-lám-lám egy ismerős arc. Hát csak nem Farkas Balázst látom?! <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-smile" alt="Mosolygó arc" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6jVh9MaoVsY9POR7Q9R9d8xtHk0jraspFuz-c-7stLkgC6og-SOdM8OKkBQPVv5JDNS6VNkqoO6-RjHxPd2eOSaJOsvd2qV2kvtegs2xZJ_Xz2DXgMGvuGD-_92rPJlabxTDwq_y-eWfI/?imgmax=800"> Legalább nem leszek egy darabig egyedül. Aztán a nagy találkozások után jöttek a kérdések. Na jó, annyi nem, de egy pár igen. Közben kiderült, hogy A bácsi, azon a napon szabadnapos, így nem is fogok vele találkozni, így felhívták, hogy mégis mi a csudát csináljanak velem? Hát tök jót eszeltek ki: körbevittek a reptéren. Kocsikáztunk, átvilágítottak, voltunk a nagy magas irányító toronyba, ahonnan bázisugrást követtünk el, megnéztünk pár repcsit hogy száll le és fel, meglátogattuk a műszerkertet és nem ismert műszerekkel haverkodtunk össze…amik nem működtek. <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-openmouthedsmile" alt="Arc nagy mosollyal" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwAK7yDARdkyD6MSLM7TNFSBAhXcmeXLyYx0nZM0WihJaFjDjYmv1m1BMkLtbQJdfYaSQjlCEBuCcYQvPMpqJUH9SypdOvL9g7TWfpysovWdkBVV55Uy1jad2-MiDNcM9SXb6PdRx3e6t/?imgmax=800"> Aztán visszaérve kísértet várunkba, térképet rajzoltam! Nyomástérképet és….hát nem épp a legegyszerűbb, de jó volt! Aztán, mivel szabadjára vagyunk engedve,eljöhettünk akár a megbeszéltnél hamarabb is. Persze nem tettük. Balázs beavatott a szkennelés rejtelmeibe, így mára már profi szkennelő vagyok. Ezzel az új képességemmel, akár a suli nyomtatójába is dolgozhatok. Hát nem mondjátok, hogy nem baró?! Szóval szkennelés. Kíváncsiak vagytok mi, hogy mit szkenneltünk! Az időjárás napijelentéseket 1976-tól 1996-ig. Minden napi jelentést. Ami úgy kb. egy konténernyi papírt jelent. Az első két nap még csak megfigyelőként és szortírozóként voltam jelen, aztán, mint utóbb kiderült, Balázs átruházta rám a projektet és én voltam a hiper-supervisor, vagymi. Későbbiekben kiderült, hogy még a hátam mögött is beszéltek rólam, hogy irdatlan tempót diktáltam és piszok gyorsan készen lett. Na sebaj, találtak más digitalizálni valót, aminek mondanom sem kell roppant mód örülök. Jaj! A horror sztorit, ha már kísértetvárban vagyunk, ki ne felejtsem: Ez egy lepusztult, elhagyott, egész enyhén romos állapotban lévő épület. Épület, amit a természet igyekezett bekebelezni, ráadásul nem szokványos módon. Nem kívülről haladt befelé, hanem pont fordítva. Az első emeleten, a folyosó végén volt egy terem. Üres volt, voltak benne giga ablakok, más nagyon nem. Mármint olyan emberi. Aztán voltak még benne MÉHEK! Tera-giga-mega-hiper-szuper-über sok méh. Életemben nem láttam még ennyit. Még ha mind élt is volna, de nem. A háromnegyede a földön feküdt. Ahova csak léptél “ropog a méh a talpad alatt”. Engem meg kirázott a hideg, mert utálom, ha vmi képlékeny, vagy élő, esetleg halott akármi van a lábam alatt. Biztos bolondnak néztek. Na sebaj! Szóval a maradék negyede a méheknek az egyik ablak sarkába zsongott és ki akart jutni, de nem sikerült nekik. Hívták a katasztrófa védelmiseket, hogy csináljanak valamit. Aztán másnap mesélték, hogy kizavarták őket az ablakon, de előtte még jött vmi rovarokkal foglalkozó bácsi egy doboz kemotox-szal. <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-openmouthedsmile" alt="Arc nagy mosollyal" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwAK7yDARdkyD6MSLM7TNFSBAhXcmeXLyYx0nZM0WihJaFjDjYmv1m1BMkLtbQJdfYaSQjlCEBuCcYQvPMpqJUH9SypdOvL9g7TWfpysovWdkBVV55Uy1jad2-MiDNcM9SXb6PdRx3e6t/?imgmax=800"> Mókás lehetett, ahogy kb. 5-6000 méhet próbál lefújni. Na mindegy. Szóval van itt kísértethistória bőven. Legalább nem unatkozunk. <br>Időközben már a harmadik hetemet kezdtem, Balázstalanul. De megint voltunk a gépeknél meg a toronyban és most sikerült úgy kikapnunk a szelet is, hogy a fejünk fölött szálljanak le a gépek. Király volt! <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-openmouthedsmile" alt="Arc nagy mosollyal" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwAK7yDARdkyD6MSLM7TNFSBAhXcmeXLyYx0nZM0WihJaFjDjYmv1m1BMkLtbQJdfYaSQjlCEBuCcYQvPMpqJUH9SypdOvL9g7TWfpysovWdkBVV55Uy1jad2-MiDNcM9SXb6PdRx3e6t/?imgmax=800"><br>Igazából ezt a nyarat mindenhogy máshogy el tudtam volna képzelni, csak így nem. Épp Péczely felett ücsörgésem közben tört rám megint az ihlet. <br>Ám minden rosszban van valami jó…legalábbis ezt mondják. Idén ünnepeltem a 9. születésnapomat. Persze csak azért, mert 10 perc alatt csak 9 gyertyát találtak meg a dobozban. De nem is baj, mert pont úgy érzem magam, mint egy kilenc éves. A szobazenész találkozón nagy sikert arattunk családosan: Nekem kellett megnyitni az egészet egy verssel, amit külön kértek. Aztán a sok előadó után Szonja fuvolázott, közvetlen azután, hogy rémültében-izgultában leborított egy pohár bort, amitől táncra keltek a hangjegyek a papíron, amit amúgy is fújt a szél. A kulcsszavunk szerencsére sokat segített a bakin: ÚJRATERVEZÉS. <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-openmouthedsmile" alt="Arc nagy mosollyal" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwAK7yDARdkyD6MSLM7TNFSBAhXcmeXLyYx0nZM0WihJaFjDjYmv1m1BMkLtbQJdfYaSQjlCEBuCcYQvPMpqJUH9SypdOvL9g7TWfpysovWdkBVV55Uy1jad2-MiDNcM9SXb6PdRx3e6t/?imgmax=800"> Aztán jött a Tokai-triónak keresztelt spontán együttesünk, akik egy fantasztikus film, fenomenális jelenetét adaptálta. Végül a megereszkedett húrú hegedűm szörnyű nyekergését sírták vissza kétszer, amit nem értek miért, mert fél percenként hangolódott el szegény a szörnyen nedves-hűvös időben. Nem baj, a nyekergést az akkor összeállt villám-kórus nyöszörgése nyomta el, amit később megismételtünk kissé kiegészítve pár férfi hanggal, majd szólt: Ü-üdv rád és háza-ad népére, te jó szá-ántó-ve-ető…<br>Én titokban már Eszter barátnőm esküvőjére készülök. Ugyan a hétvégén csak diplomaosztója lesz. Mivel a kreativitásom egyre csak hagy el, mióta egyetemre jöttem, így a 3 év édes kevés volt ahhoz, hogy új akármit találjak ki neki eme jeles nap alkalmából. Persze az esküvőjére már lennének ötleteim, de hát na. Azt mondja, ne szaladjak ennyire előre. Pedig szerintem idejében el kell kezdeni gondolkodni rajta. Ez a 11 év is hogy eltelt….<br>Sikerült szerintem világrekordot felállítanom. 2 és fél óra alatt küldtem el egy francos, nyavalyás emailt. Éljen hipergyors internet! Persze még kellett volna küldenem legalább egy üzenetet, de a két és fél óra még az én türelmemet is próbára tette, így inkább a LESZAROM-taktikához folyamodtam. Természetes a email fontos volt, mert épp a TDK-hoz kellett megint hivatalusul fogalmaznom és egyeztetnem, meg javíttatnom és egyebek, de mit számít az?! Internet továbbra is csak hébe-hóba kószál erre, akkor örülök, hogy mondjuk egy bejegyzést közzé tudok tenni. Ezennel az hiszem ennyi, újrakezdésnek pont elég. Főleg, hogy elnettelenedtem! <img style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-top-style: none; border-right-style: none" class="wlEmoticon wlEmoticon-openmouthedsmile" alt="Arc nagy mosollyal" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwAK7yDARdkyD6MSLM7TNFSBAhXcmeXLyYx0nZM0WihJaFjDjYmv1m1BMkLtbQJdfYaSQjlCEBuCcYQvPMpqJUH9SypdOvL9g7TWfpysovWdkBVV55Uy1jad2-MiDNcM9SXb6PdRx3e6t/?imgmax=800"></p> teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-47012556526587875732011-03-27T20:06:00.004+02:002011-03-27T20:09:41.483+02:00Kell egy kis áramszünet…<span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Azt hiszem a kollégium egy héttel megelőzte a világon mindenhol meghirdetett “Föld Órája”-t. Mi március 19-én délután tartottuk. Úgy gondolom, hogy a szándék a fontos, különben is, míg a föld egyik felén leáramoltatnak mindent, addig a másik felén verőfényesen süt a nap…. Nem? Na mindegy is. Áramszünet alkalmából semmi nem működött. Najó, ez erős túlzás, mert a lift valami csoda folytán jött, ha hívtam. Viszont az internet, hiába hívtam, kértem szépen, nem volt hajlandó jönni, ami persze nem is akkora nagy baj. Judittal rácsodálkoztunk, hogy “Jéééé, ilyen az, amikor nincsen áram?” és próbáltunk valamit csinálni a netezésen és egyéb elektronikus kütyük használatán kívül. Így csodálatos elfedezéseket tettünk. Külső szemlélő szemével- de vicces leírni, olyan, mintha szóismétlés lenne, közbe meg mégsem- elég mókásan festhettünk. Mint két kismacska, akik először járnak egy kertben, ami tele van bogarakkal, meg mit tudjam én még miféle csodákkal. Először is kimerészkedtünk a folyosóra, ahol nem világított semmi, csak a kijáratot jelző lámpák. </span></span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV3rogdAFax0O392Xd3npNb1ahXeZ3L9B5vW43q8X6f690X3szPbhejx3gDNlJQfXfgLq3dsHg-bKgs62KtFQsG14qhVz3QSdSuQMXyzknEM9HmmnSXK2siw51pCHVO2uOfm8Tg-ozpzg6/s1600-h/exit22.jpg"><img alt="exit2" border="0" height="164" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLKQJd6YsdfEPpBAh4e7BzeSrmvKovpK51S8jHLj8mUgE3MAVsa5I1Yw-fVIIFSdmlJ27ddwxgqMtn4fxcGmV5K4-ZiJ1wgJnc_Vh8C8d1MZj9bciTNxBhipSOWtvs9jSmsKWoa7XnU2Qn/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="exit2" width="244" /></a><span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"> Nagyon ijesztő volt. Mikor már megszoktuk a sötétet és nem féltünk annyira attól, hogy mutánsok támadják meg a kolit, kéz a kézben elmerészkedtünk a tűzvédő ajtóig. Az pont a folyosó közepén van, így mi arrafelé még sosem jártunk. Olyan volt, mint a “Túl a sövényen”-ben az ismeretlen dologtól félünk, de ha már neve van, akkor már annyira nem is ijesztő. Meg is mertük fogni. Ügyik vagyunk? Aztán alaposan megvizsgáltuk. Rájöttünk- ez az ajtó különben nyitva szokik lenni - a mostani zárt állapotának titkára. A falon volt két valami. Szakkifejezni nem tudok, úgyhogy csak leírom a tárgyakat. Szóval két kerek bigyó volt a falon fémből. Az ajtókon is voltak ilyen bigyók. ÉS, mikor van áram ezekben a bigyókban mágneses mező generálódik és ott tartja az ajtót, de mikor elmegy az áram, eltűnik a mágnesesség és elengedi az ajtót, így becsukódik. Hát nem csodálatos, hogy ilyen könnyen rájöttünk a működésére? :) Virtuális vállveregetést kérünk! :) Miután kapcsoltuk fizikai tanulmányainkhoz, gyorsan tovaszökelltünk virágos kosarunkkal a konyha felé. Ott azt tapasztaltuk, hogy ha nincs áram a mikro sem megy és a tűzhely sem. Szerencsére csak egy órát tartott a szünet, így nem fenyegetett bennünket az éhenhalás veszélye. Mert ugye hidegkaja, zsíros, friss hús, nyers… Nem éppen a legjobb. A konyha működésképtelenségét felfedezve elmentünk a lépcsőig. indultunk volna lefelé, de a FEL jobban izgatott minket, merthogy arra még sosem jártunk. Egy újabb ismeretlen várt a kíváncsiakra. Felmentünk és mit láttunk? Na mit? Hát egy ajtót. Egy ajtót, ami zárva volt. Lehet ez volt a “ harmadik emeleti folyosó tiltott része”? Tiltott volt vagy sem, felmentünk és nagyon izgatta fantáziánkat az ajtó és megpróbáltuk először megérinteni, majd kinyitni, de zárva volt. Utólag azon gondolkodom, lehet, mert nem próbáltunk meg mindent annak érdekében, hogy kinyíljon. Talán egy “Alohomóra” sokat segített volna a dolgon, de hát késő bánat. :) Aztán sikertelen ajtónyitási kísérletünk után visszamentünk a szobába és vártuk az áram visszatérését. Ez úgy hangzott, mintha valakit visszavárnánk…… A szobában még arra is rájöttünk, hogy a koliból ki sem tudnánk menni, ugyanis áram híján a beléptető rendszer sem működik. És a kamerák sem, így bátran csinálhattunk volna bármit, ha úgy tartotta volna kedvünk. De se kedvünk nem tartotta úgy, se pedig elég időben nem jutott eszünkbe ilyesmi. Mint a Bordeaux-i dognak, aki csak akkor veszi észre, ha elmennek a gazdik otthonról, ha már hazaértek, így a lábbelik védve vannak tőle…… Így elmondhatom izgalmakkal és új felfedezésekkel teli áramszünetes szombat délutánunk volt. Mire nem jó az egyetem? Még a végén megtanulunk gondolkodni is. </span></span><span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"> Vasárnap rokonokhoz voltam hivatalos ebédre. Olyan szép időnek ígérkezett, de becsapott. Én meg alulöltöztem, így mire odaértem szinte átfagytam. Mondjuk, ha a szél nem fújt volna, talán még a majdnem-megfagyás sem kerülgetett volna. Na mindegy, ott fini, meleg ebéddel vártak, aztán VÉGRE jót társasoztam. Jaj, de hogy elfáradtam tőle. Ugyanis használni kellett azt a tököt a nyakamon. Szójáték volt ugyan, de tyű mennyi mindenre kellett figyelni. Mindennek ellenére nagyon élveztem, mert Robi azzal volt nagyra, hogy mindig ő nyer. Nade most emberére akadt. Én nyertem nem ő, pedig neki még kezdeti előnye is volt. Aztán jött egy másikpár rokon is (Jutka, Feca, Bálint). Ahogy Bálintka elkezdett pörögni és úgy kezdtem el punnyadni, majdnem elaludtam a fotelban. Hamar el is jöttem. </span></span><span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"> Aztán hipp-hopp eljött az a csodálatos hétfő, amit mindenki úgy, de úgy szeret, hogy csuda. Egy kis C-vitamin, hogy meglegyen a napi adag és egy zacsi csoki és kész is a túlpörgetett Réka. Mint, akit kilőttek. Már magamnak is sok voltam és könyörögtem, hogy lőjenek le, de senki nem könyörült meg rajtam. Táncon már alábbhagyott szerencsére. Kedden pedig beállt a teljes passzivitás. Najó, azért még a maradék erőmet összeszedtem és tanultam a szerdai ZH-ra, ami ugyan nem a legjobban sikerült. VISZONT van javítási lehetőség. :) Hihiiii! Az orrlógatás után egy láblógatós táncpróba következett. Külső szemlélőnek elég viccesen tetszett a koreográfia. Nonfiguratív mozgásformákkal és elvont zenével. Érdekes…… A csütörtök a számok és fénymásolás jegyében telt és a bilibe-kézlógatás folytatódott, megfűszerezve egy régi email tartalmas mondanivalójával. Hááát, azt hiszem itt kerültem végképp magam alá. Ajánlom, hogy nézzétek. Ennek párjának tudnám felhozni az “Áldott kezek” c. filmet. Kisebb átértékelésen esek át. Még néhány nap a kicsi, lapos béka hatalmas segge alatt sokkal és aztán jó lesz. :) Jó lesz ez mindenkinek, tanulságos! Hajrá!</span></span><br />
<div class="wlWriterEditableSmartContent" id="scid:5737277B-5D6D-4f48-ABFC-DD9C333F4C5D:87834df7-c6e8-4d3b-995c-75c4c7c3f0b0" style="display: inline; float: none; margin: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><div id="36eae54f-e753-47ee-b1ce-e83b9ce75a1f" style="display: inline; margin: 0px; padding: 0px;"><div><a href="http://www.youtube.com/watch?v=MxJHOd-0IGk" target="_new"><img alt="" galleryimg="no" onload="var downlevelDiv = document.getElementById('36eae54f-e753-47ee-b1ce-e83b9ce75a1f'); downlevelDiv.innerHTML = "<div><object width=\"425\" height=\"355\"><param name=\"movie\" value=\"http://www.youtube.com/v/MxJHOd-0IGk&hl=en\"><\/param><embed src=\"http://www.youtube.com/v/MxJHOd-0IGk&hl=en\" type=\"application/x-shockwave-flash\" width=\"425\" height=\"355\"><\/embed><\/object><\/div>";" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6mx3xIGy3TvF3axybZP3EuJhRbPeUw9ojZbQhKpkWuoesgIKFzuRZunuCTx0taFhNaz7FWxF1sbPUFynr35mav5_NPEYxRiWtKVDmMnFse8WAFeaJSVYvTn_hvW9NzKlZlH_JqC3wmIYz/?imgmax=800" style="border-bottom-style: none; border-left-style: none; border-right-style: none; border-top-style: none;" /></a></div></div></div><span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Jó talán kicsit elvetettem a sulykot. Nagyon mélyre süllyedtem. Nem tehetek róla, kiluggatták a hajómat és épp alámerültem. Már épp megfulladtam volna abba sós lében, mikor egy segítő kar megpróbált volna kirángatni onnan. Nagyon ellenkeztem, mert egyszerűbb lett volna elsüllyedni, de végülis csak sikerült neki. Mondjuk ez csak következő nap reggel derült ki (mert már az eső sem esett és a nap is virított az égen), mert rá kellett pihenni picit. Elég fárasztó volt két napon keresztül mélázni és bambulni. Bár a nagyerdei séta és a vattacukrozás kimondott jól esett, annak ellenére, hogy jó hideg lett a végére. Aztán türelmesen megvártuk azt az időpontot, ahol az órát előre kell állítani, hogy eggyel kevesebbet alhassunk és kieshessen mindenkinek még egy óra az életéből, aztán fekvés, mert VASÁRNAP próba. Nagy nehezen sikerült kikelnem az ágyikómból és elkészülnöm és időben odaérnem a próbára. Eddig úgy néz ki, hogy harangtartó- NEM harag tartó- leszek. :) Bár még ki tudja, hogyan fog változni a szereposztás, de ez nagyon tetszik, mert nem kell se beszélnem se mozognom. Csak állok, tartom egy limbólécre rögzített kolompot fogok egy másik lánnyal tartani és néha rázogatni. És ott fog bejönni a pap, a kántor és az ő nyája: beeee! :) Nagyon izgis lesz, bár szerintem ki kéne tenni egy 18-as karikát, elég pajzánra sikerült. Ahhoz képest, hogy órát kellett előreállítani és keveset aludtam, mert korán is keltem és egész 13 óráig “táncoltam” és a koliig sétáltam, nagyon hiperaktív voltam délután. Most már kezdem magamon érezni, hogy nem egészséges az egész napos pörgés. A végén még megárt ez a sok jókedv. Most azt hiszem lehervasztom a vigyort a fejemről és ahogy szokás magyar módra vigadok tovább, sírva. Najó, nem kell komolyan venni, most ahhoz túl jó a kedvem……</span></span><span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><span style="color: #674ea7;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"> …… időnként mindenkinek és aztán megint mehet minden tovább…</span></span>teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-46028291324391489752011-03-02T16:47:00.002+01:002011-03-02T16:51:14.704+01:00Kettes csapó először<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5OsMpJaWuTJhO4Lgnu6JbaQtWSnDiHQ2DiSrsCa6ekmbbsONnS0wHkNxJfGGkHPtVcqE_zpfF_aLSgeONxtLKQBC1I_O8oaOOL4KYwvZM_yH_p9bchZfs296i8DuxPeTaztTzQFjVdUMG/s1600-h/2c332980cd7d159ddf18f352867cdb73_large%5B18%5D.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="2c332980cd7d159ddf18f352867cdb73_large" border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifp03dTkoLAR8tbDjNkJbFj4BWrwhq-95F62wNekk-RBbQug5tOIT4lwOhLXuxEMtozJKigkOQ7xbXI3b2ftSD6bYFfdWqoY7A-jZNCmun6oYc9dPnY1znttlWM9BK7zFiMLyPlLFFIFWL/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="2c332980cd7d159ddf18f352867cdb73_large" width="215" /></a><span style="color: #804040;">……ééééés tessék!<br />
<br />
Első vizsgaidőszak vége és még alig van vége, máris elkezdődött az új félév. Azt mondják bátraké a jövő. Hát én nagyon bátor voltam. Vizsgák utáni első héten lett volna egy hét pihenőm, de volt egy lehetőség, hogy a kémia laborgyakorlatot fel lehetett venni ekkorra és akkor egész évben ennyivel kevesebb órám van. Bátorkodtam és felvettem. Nem volt vészes annak ellenére, hogy minden órán ZH-t írtunk ( ez azt jelenti, hogy minden nap egy héten keresztül). A ZH-k egy beugró kérdéssorral kezdődtek. Nem kell nevetni, mértékegység-átváltásokból állt. Tökéletesre gyakoroltam itthon, de mikor arra került a sor, hogy bemutassam a tudásomat, valahogy sosem úgy sikerült, ahogy terveztem. Mentségemre szolgáljon a-reggel-nyolc-órakkori-agyilag-zokni-állapotom. A laborba mindig teljes menetfelszerelésben kellett megjelenni: úszószemüvegben búvárpipával védő búvárruhában- nehogy hozzánk érjen bármi is- és békatalpban kellett becsattogni. Én azzal a szándékkal mentem oda, hogy “ügyetlenségemből kifolyólag véletlenségből” felrobbantom a labort, de hát túl ügyes voltam és nem sikerült. Így a félévben ennyivel kevesebb órám van. Heti 4 óra laborgyakorlat+ 2 óra elméleti oktatás= heti 6 óra. :) Hát nem csodálatos, nem mondjátok, hogy nem baró?! Ráadásul az Élet és talajföldrajz gyakorlati óra is csak március 23-ig tart. Szinte már nem is lesz órám, amire be kelljen járnom. <br />
Én annyira büszke vagyok magamra. Általában soha nem megyek egyedül sehova. Most sajnos eljött ennek is az ideje. Annyira hiányzott már a tánc, úgyhogy elhatároztam, hogy elmegyek és keresek itt Debiben valami jó kis együttest. Első lépésnek elmentem egy táncházba, hátha ott találkozok folk-fejekkel, akik segítenek nekem. Szerencsémre találkoztam is egy párral, akik épp a Hajdú Táncegyüttesben táncolnak. Hát beszéltem velük, hogy hogy és mint lehetséges hozzájuk a dolog. Elhívtam a hétfői próbájukra. Elmentem, de potyára, mert csak annyit tudtak mondani, hogy nincsenek vezetők, úgyhogy “Próbáld újra!” szerdán. Mint a “Ki nevet a végén”-ben, míg hatost nem dobsz. Elmentem szerdán, ott egy nem felvételi, de hasonló beszélgetésbe kezdtek velem. Sosem voltam semmiféle táncos se elbeszélgetésen, se felvételin, furi volt, nem tudtam mit kéne mondjak, mit kéne csináljak, de korrektnek tartottam. Nem akarnak zsákbamacskát. Javasolták, hogy először menjek az Ifik próbájára néhány alkalommal, ott megfigyelnek és majd utána döntenek. Hát másnap kezdhettem is az Ifiknél. Az elején szokatlan volt, de a próba végére egész jó lett. Egy órás bemelegítőt tartanak. Na de ez az egy óra ki van használva elég rendesen. Másnap a talpam közepétől a fejem búbjáig mindenhol izomlázam volt, még olyan helyeken is, ahol álmomban sem hittem volna, hogy izma nő az embernek. Ahogy észrevettem a bácsi a kedvemért keményített be, mert mindenki nyavalygott. Volt ott padra-fel-padról-le ugrálás, meg futás közbeni fekvőtámaszok, futkározások minden mennyiségben, 60 felülés, 30 kiemelés, bizalomjáték és még mit tudom én milyen mozgás-csodák. Aztán pár perc pihi után jött a 2 óra tánci. Kalotaszegi román invertitával kezdtek, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni. Szerencsre nem tartott túl sokáig. Román szaporával folytatták, amit akkor tanultak, úgyhogy kaptam egy kis behozható előnyt. Aztán meg egy számomra ismeretlen táncot táncoltak, pontosabban egy koreográfia részletet, amibe beállítottak. Hát lövésem nem volt, hogy kéne és mikor a mit a hova lépnem, de vicces volt. Ma már tudom, hogy nagyiváni táncok voltak és annyira nem is nehéz és melós, mint a többi testvér-tánca. Ezt egy kis nyárádmagyarósi követte, úgyhogy csak a próba eleje volt nagyobb kihívás. Volt sok párcsere, meg bemutatkozás.Volt egy srác, akit akkor mutattak be nekem, miután engem bemutattak a nagyközönségnek: “ a párod is földtudományt tanul, csak ő máshogy kapirgálja a földet…ő traktorral.” :) Szerencsére a humor innen sem hiányzik. Nagyon szimpatikus társaság. A próba, ami a tervezett 2 óra helyett csak 1,5 lett, felköszöntöttek egy lányt, akinek épp akkor volt szülinapja. És itt eszembe jutott, hogy igazából miért is akartam én elmenni együttesbe táncolni. Teljesen elfelejtettem milyen is igazából egy közösséghez tartozni. Nagyon élveztem az egész próbát annak ellenére, hogy majdnem kipurcantam a bemelegítés végére. A következő próbára megint elmentem. Ott már ott volt a néni is, de ez már fele olyan kemény sem volt, mint az első. Látta a bácsi, hogy túléltem- mert én túlélek mindent- és úgy gondolta biztos, hogy nem kínozza tovább a bandát. A próba végén pedig odahívtak, hogy beszélnének velem. Mondták, hogy jó mozgásom van mindenhez, csak van egy kis hátrafelé törés a hátamba, de így betennének a felnőttekhez. Úgyhogy önerőből protekció nélkül egyedül (nem mással menve) bekerültem egy nagyegyüttes felnőtt csoportjába. Azt hiszem vállon veregethetem magam: Ügyes vagy Réka! Heti 3-szori 3 óra próba. :)<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEe05z2c66Dj8i6Mph9asY-IE2bMlWE8nnOiaeqD3GiYGt-l1G3oeKyyJFQdMBwFoRoQlJBn4lTgFFVSuaN_C0NcCqdLfGQD5GxBnOsQQMBYnHPy-O4xolMFxPhi5e90JOQ7dBZJsBaQTu/s1600-h/logo%5B6%5D.jpg"><img alt="logo" border="0" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBrfg6eaeeI4lMT8jpGrT2elNE4dYbjuFBMPURi1oj0kSZ1tl7sE3_j3qFF8Zrps091GEUV2TiMVLZNJQtgK7jD4drf3yv22VfCAGBS8lSyu9ca7TvUjPnflTfKDDQaobhFEIPfe26qX-H/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="logo" width="223" /></a> <br />
A sulit továbbra is nagyon szeressük, csak kár, hogy áprilisig le kell adni a szakirány-választást. Régen geológiát akartam tanulni, de ide úgy jöttem, hogy meteorológiát szeretnék, mert az több mindent foglal magában és több mindent lehet vele kezdeni, de most már nem is tudom, hogy mi legyen belőle……mondjuk még van egy hónap, addig meg majd kitalálom mi legyen, vagy mi ne legyen. <br />
Okos is lettem, megtudtam, hogyan kell tanulni és az időmet beosztani. Ezt felhasználva remélem jobban fog sikerülni ez a félév, mint az előző. Bár sajnos szegény Írország-látogatásom nem akar összejönni. :( Mint kiderült, amikor indulni akartam, akkor lesz terepgyakorlat is, meg az ottani utazás sem úgy működik, ahogy reméltem. Így valószínűleg várok egy évet és még gyűjtögetek. Hátha megsegítenek az Égiek is. <br />
Most én vagyok a vaktyúk és hétvégén találok szemet is, meg szeget is és szemetet is. :) Voltam szemészeten, új szemüveg kell. Lencsét újat kapok, a keret meg marad a régi, így azt ott kellett hagyni a boltban. Elméletileg kontaklencsével kéne lennem a héten, de én inkább a vakságot választom. Hétfőn ki is próbáltam milyen kotaklencsével és ki tudom-e szedni- mert eddig mindig vagy Anya, vagy Betti szedte ki, magamnak sose. Hát végülis 3 óra gyötrődés után hajnal fél egykor sikerült kibűvészkednem a szememből, de azóta se próbáltam meg újat. Alig várom már, hogy hazaérjek és lássak. :) Már nincs sok… még alszunk egyet, meg még egyet és még egyet aztán már látni is fogok……<br />
……éééés ennyiiii! Leáll! Köszönjük!</span>teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-53746737580336589312011-02-25T16:42:00.001+01:002011-02-25T17:03:58.012+01:00Helló Ween, Halloween!<span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">……Várjatok meg! Lemaradtam! Akkor ne várjatok…… <br />
Hát izé… utoljára egy halloweeni élménybeszámolót szerettem volt tartani, csak hát olyan jól sikerült, hogy ez elmaradt. :) Ezt és sok minden mást bepótolván írok most. <br />
El sem tudom mondani, mennyire jó hely ez a Debrecen. Annyi minden van benne, pedig kisebb, mint Budapest. Sokkal több lehetőség is van benne, nagyon tetszik. <br />
Például egész Debrecenben meg volt hirdetve egy tökfaragó verseny. Szobatársam meggyőzvén elmentünk és egy 3 fős csapatban faragtunk egy csuda tököt. :) Íme műalkotásaink: <br />
</span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYXcQqd4Sf_GdrrzjnaNY8uAEFyPmZdlkFTi8kkXUoogvBsYcL-bYJ0-EcoORZM1jzKUqOajul1-fFyoujrvqvwM5NOPuExyv2fkV3JfdPrYNv5hO5fDyTf4DPdOUGSBKE0ni0zOZ6vrpD/s1600-h/Image0067%5B13%5D.jpg"><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><img align="left" alt="Image0067" border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo41-lMrK1hxxB6aCdYwl7bEiLfA0aaRvzT0stwVSqFZ73MCQzwEkm2TnNXfzru3DZJ3DER_nDBvcRNiF3y6ZdP-0mpF8gxFh4JTiswrfdSaSpNlgEJttBQnQM7T3WhpPDj7zIC1dJ0GOE/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline; margin-left: 0px; margin-right: 0px;" title="Image0067" width="310" /></span></a><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"> </span><br />
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1MluLo9Fh3S_wvKKfP-DEZxZCEv88Uj2X4YeoRiBaFnmq7PRrSOqbaowaIz5_XtFtHAGXtD-jcHBWP8uta-nHc7UXj6gWHW2C5OjsiwEfpdzvDDTAUtmdt51znaWn7cNfPe2FEjal9ZZI/s1600-h/5409%5B9%5D.jpg" style="clear: right; cssfloat: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><img alt="5409" border="0" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkJlHfEHwPgUC2J4RgOajAEGQwFkHJ9NdW6VYayqFG8T9VNjVd3ma6LEihp59z2aJmxD0kgQzWj70b72smF8eXpN2uYu18nEzUCZTsJXlY-fE_tfsaCFb8lDxAp9sJLYqixAX6HlYOwHp9/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="5409" width="347" /></span></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh09mM8E2mFUF_BqMt1PRo1KUkuocUmjQqoB-7OeRfhFq8cTGfnuhrQMtFmXMg2rUo6EKnuUrxQRK9R88tNfBwVv81BXCztqqSzhubc1j6XM-M78x00avyu6X2FBEBrIz8EFAvbyW-tTx6R/s1600-h/IMG00427-20101027-1908%5B31%5D.jpg"><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><img align="right" alt="IMG00427-20101027-1908" border="0" height="326" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8Oz1bZFdUXJEGYwGXpQChxg17kDHJfi-Dph6iMYfA73WjPH44bBhKUPz1zEL3DUqAGLt5RrjoTZrTcXZxTGvLTbvyocrJA4385xEbNtlHzn3Sbg1XIWdG7UINQKCiDIqMFzdrYE24eD5Q/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline; margin-left: 0px; margin-right: 0px;" title="IMG00427-20101027-1908" width="393" /></span></a><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"> </span></div><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">A bizonyíték, hogy mi csináltuk.:)</span><br />
<span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"> Csudi jól éreztük magunkat és még nyertünk is. A legrémisztőbb kategóriában a 3. helyet lettünk. </span><br />
<span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Haj de régen írtam. És mennyi minden történt. Azt sem tudom, hogy mit meséljek…. De… már eszembe is jutott: voltam ám gólyabálon is. Csodaszép volt. Mindenki csiniben. Voltak, akik bátrak voltak és voltak, akik elegánsak. Hát félórán át csak a konfekció-bemutatót néztem a lépcsőn. Nem hazudok, tényleg legalább félóra volt, pedig nem is ismétlődtek a közlekedők. Gólyaesküt is tettünk… ebben ez évben ez volt a harmadik. Mindegyik eskü különbözött a másiktól, de már egyikre sem emlékszem, hogy mire esküdöztem. :) Na mindegy! Az eskü után meg jól elkezdődött a bál. </span><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz4OH_2QLyr1iQaLLBV_lqV2LH37gFPQV66qcCdIJVt6hMSB8ZHmvLTuUdkIdk90UdNscSaj8JmBZSp1DI38uv64EFieNAlTR8jUSInEzScWu62e-pULOQcqMTZw1IokPc2uzAUwGKPP0i/s1600-h/P1130681%5B45%5D.jpg"><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><img alt="P1130681" border="0" height="327" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIt4ybCT_dA3r4kCbEW3m1CSAmKhU9ivcCaS8cQKxrF6F_x8A5klGZyHWa0Hyvu0RiwsxUW-gKl2bBhM616mPYfjXVzVPB8bqJrvucYhOfmUH3THwCaZO1hGmgi_RxC6gw0JFADwti5ovz/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="P1130681" width="327" /></span></a><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"> </span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0QrpmYzd83bBQdDxLiD1LAOnvsA0dmGpRsZ6EAJoIbMJ5L0DnBnUDpBJXXKCTFX-oKVd9pMpVBAP2-3WTvtTlsPOAh1s5fI2CjeqdIhgWM5AQk8pVcOMkfhZcIeSmdgwBBoW3ucT7Qeud/s1600-h/P1130652%5B44%5D.jpg"><span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><img alt="P1130652" border="0" height="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEIDHEOSPLJopmzzSZ_WO8uJBvzVSMF7_PlIaqmS5wW8vT5MFuh0wwTfRTeIr3Di7kZDwZmBtHUf4Q6JZV8wKuaqA8LUvSX2WtYfe6oGYE2EyYu1n3WkA-Fydz8JDdFFdMGtlS28OBcgR1/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="P1130652" width="283" /></span></a><br />
<span style="color: #a64d79; font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Szóval fogtuk magunkat és elmentünk a bálba és jól éreztük magunkat. Engem például egy srác felkért ötször egymás után, bár nem nagyon akartam, de elmentem és táncoltam. Meg egyedül is! Éééén egyedül táncoltam!!!! Majd hajnal fél négykor sikerült hazakecmeregnem. Pontosabban csak a koliig. :) Szorgos rokonlátogatásba is kezdtem. Aztán hogy repül az idő, máris eljött a december. Nem is tudom mi minden történt addig. Ez van, ha visszamenőleg ír az ember a történésekről. Na mindegy, nem mentegetőzöm. A kedves olvasó bizonyára megérti a gondomat. Ha meg nem, így jártam. <br />
A blog statisztikát nézve, arra lettem figyelmes, hogy rengeteg külföldi országban is olvassák, így arra gondoltam, hogy néhány bejegyzést, ahogy időm és energiám engedi, mondjuk németül, vagy, ha már nagy kópé leszek angolból is, úgy is megpróbálkozok írni. <br />
December… igen, november után ez jön. Igen erősen telesedik már ilyenkor az idő. Igen telesedik…ha van tavaszodás, akkor miért ne lehetne telesedés is?! Nekem tetszik. Azt mondják, hogy Debrecenben ( nem decemberben!) már régen nem esett a hó. Most mégis. És nem is akárhogy. Meg is maradt és bokáig érő hóban kellett átcsattogni a főépületbe. Tehát telesedik… éééééés észre sem vettük de már itt is az első vizsgaidőszak. Hajaj mi lesz itt?! Vagyis volt. :) Erről nem kívánok bővebben szólni. Elég szörnyű élmény, esemény, amit vagy átéltek, vagy csak elképzelik, de semmiképp sem kellemes, hogy további időt pocsékoljak rá. A lényeg, hogy túléltem! :) Juppiii!!! Egy kerek hónapot töltöttem Debiben úgy, hogy haza sem mentem. Jó kényelmes volt. Kelés korán, hogy legyen idő tanulni és nem kellett sehova sem menni. Ej de jó világ volt. Leszámítva azt az apróságot, hogy ez idő alatt elég antiszociálissá válhat az ember. Úgy hiszem így le is zárnám az első félévről lemaradt visszatekintőt és a későbbiekben folytatom az új félévvel! :) A reklám után folytatjuk……</span>teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-54112751518747824172010-12-24T12:55:00.000+01:002010-12-24T12:55:25.554+01:00Karácsony<div align="center" class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://m.blog.hu/ja/japppan/image/KAR%C3%81CSONY.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://m.blog.hu/ja/japppan/image/KAR%C3%81CSONY.jpg" width="320" /></a></div><div align="center"><span style="font-family: "Times", "Times New Roman", serif;"><span style="color: #990000;"><b>Áldott Békés Boldog Karácsonyt kívánok!</b></span></span></div><div align="center"><br />
<span style="color: #990000;"><br />
"Legyen a karácsonyod békés és boldog,<br />
Kívánom, hogy semmire ne legyen gondod. <br />
Legyen az új év az eddigi legjobb éved, <br />
Kívánom, hogy csak a jó érjen el téged!"</span><br />
<br />
<br />
<span style="color: #38761d;"><b><span style="font-family: "Times", "Times New Roman", serif;">Frohe Weihnachten!</span></b></span><span style="color: #38761d;"><br />
<br />
"Wenn auf dem Kranz die Lichter scheinen,<br />
Dann wird es hohe Weihnachtszeit;<br />
Voll Freude denkst du an die Deinen,<br />
Die Liebe ist zum Fest bereit."</span><br />
<br />
<br />
<span style="color: #741b47;"><b><span style="font-family: "Times", "Times New Roman", serif;">Merry Christmas!</span></b></span><br />
<span style="color: #741b47;"><br />
"Christmas is coming,<br />
the geese are getting fat, <br />
Please to put a penny in the old man's hat; <br />
If you haven't got a penny, <br />
a ha'penny will do, <br />
If you haven't got a ha'penny, <br />
God bless you." </span><br />
<span style="color: #741b47;"><br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/dsqw-XzldHk?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div align="left"><br />
</div></div>teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-44896650970237131392010-11-28T19:38:00.001+01:002010-11-28T19:42:35.905+01:00Egy csepp az értelemnek<p><b></b> <p align="left"><font color="#804040" size="4" face="Andalus">Mivel időm egyre kevesebb, így még kis időhúzásnak a következőt: </font></p> <p align="center"><font face="Andalus"><font color="#804040"><b><font size="5"></font></b></font></font> </p> <p align="center"><font face="Andalus"><font color="#804040"><b><font size="5"></font></b></font></font> </p> <p align="center"><font face="Andalus"><font color="#804040"><b><font size="5">„Nem érdemes olyan életet élni, amelyen nem gondolkodunk el”<br>/Szókratész/<br></font></b><font size="4">- avagy, mi a filozófia „lényege”?</font></font></font></p> <p><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWilk9o8RobFLSyUfCGg5L2_rRj6p1MAO17qAf1VsjfW1aqqxgffan53GVw2B9cmIsEflY2HbNkoR1PsqxlZN4ZVlNKpQAFbm8F9leuCegp6neCnD_Up7s2hadQpbLGKQt9p1AOt9T2Ejj/s1600-h/clip_image0028.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: block; float: none; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; margin-left: auto; border-left-width: 0px; margin-right: auto" title="clip_image002" border="0" alt="clip_image002" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlgYjSofzREyAviol1MPxxSjzWOHpz8xX1aMSxIl54BRHCF-8yw_LC2xaEOHvpuw1BNYRgRbem3BL_LR8FgJ3rXetaldoQ1vdGHVNhuMuBrB5Y4oudi3TRpkeFb2QVy8Rw3wxhYiMiWhJ8/?imgmax=800" width="163" height="320"></font></a><br></p></b> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus">A filozófia a világegyetem, a természet, az élet okával és céljával, a történelemben érvényesülő rendezőelvvel, a tudás és megismerés lehetőségével, a szépség, művészet és nyelv mibenlétével, a jogi-politikai normák természetével, a cselekedetek helyes vagy helytelen mivoltával, Isten és a transzcendencia létével foglalkozó diszciplína. A filozófia szó jelentése az ógörög „φιλοσοφία” szóból ered, amelynek jelentése: „a bölcsesség szeretete”.<br> </font><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWcBmatI1Dqp4cse1M4sL2LLR7GjEX8qNfpEmQOWq19Ey5MoX_gOmCCAtDeI5ugVnqHdkUHEJhzrskRtJuh554A357NIhIGqVc-CaMTgmCrB6TCgnT7cM-iYSci7rrR22ZRbfzOBg6ftXP/s1600-h/clip_image0043.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image004" border="0" alt="clip_image004" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_sYS5sMVYwdoPhlhbvyeiOJeEqCvN9xZXODJ_GrnZQvg7g-wMXtJxOZkCY9S-Rj-2ChyphenhyphenMczjn2DMsMRxbp1W6P-6zhC5gfU1d2I3gPurRNDY3zxSRqZi6Ikb-wk-rUPOUuFce5rzSExgi/?imgmax=800" width="244" height="183"></font></a><br><font color="#804040" size="4" face="Andalus">Arra, hogy pontosan mi is a filozófia tárgya, egyetlen szerző sem ad pontos választ. Talán a válasz keresését az evolúcióval kell elkezdenünk. </font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus"> </font><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQN_R0vKFR8FETc08gt6JW2wcgp1ISbEOIjXultITEN1U1tpFh8xup9Xndvh93SB4PLxj6anWTq-nWptMHFY8-_SB-zAj5zp9rWYxlWwP5-Ap_JPc1FldJXg2Ay3bkFuOly0W3HBlosnfK/s1600-h/clip_image0063.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image006" border="0" alt="clip_image006" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb6qjNQAlvOFOIEfpaodk9FqJ4m_5D8x6REdeZWnDfNgI4VTBV0c9Qi0vnkn14Sw2FJGlwfJ80daj8tzYjIkK54M_vUU658kg7V1FrOC2nAles5TtGokM_fjMl1WXjFnK9cciecArqt9n9/?imgmax=800" width="244" height="149"></font></a><font color="#804040" size="4" face="Andalus"> </font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus">Az ember, mikor még négy lábon járt, nem rendelkezett különösebb gondolatokkal. Ösztönlényként élte a mindennapjait, vadászott és igyekezett életben maradni. Ahogy fejlődött, két lábon járt, felegyenesedett, egyre több értelemmel rendelkezett. Elkezdett gondolkodni, például, amikor csapdát állított a zsákmánynak. Előtte nem gondolkodott azon, hogy mit tett előző nap és mit fog következő nap tenni. Csak élte a pillanatot, de a tetteiben már benne volt tudatosság. Az idők elteltével már mindent tudatosan tett és el-elgondolkodott a tettein és hogy mi, hogyan, miért van. </font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus"> </font><font color="#804040" size="4" face="Andalus"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8i8lvqe7qfCfxIrX214XBxWnJWkYR9iF01BP9ee3N7tnY7V3JOK_687380Gyn9Q32j4H_MUuoYdi7FXgsh5F8yqiYVsegrUetyuEJxVVC9fTwYZ0FdAcIHJWC3xWa6O767rDH54qnTPfR/s1600-h/clip_image0083.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image008" border="0" alt="clip_image008" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSOR2-CvksUPAiLf1VIeVlMByBzOcksUDXC1qQ55XLoij8g6fLZyfAwS8gbWxJskNON4TImlc-wDIffFiGdBNoGTTjvqs0Pj7SnTUbGr-ynhkdj-6bXDAN1bP9miS99u5hGLYoK1H7TtZt/?imgmax=800" width="244" height="221"></font></a> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgavvB_OCqQd9mDscQiUlxu0pc9EAsyL5gQsIOgcR9YRe3GbktFzYJokrIJSbHK6AEQfBlUCdYO5D5PYKnNT39tbligC3iZYjos7vHZcAmTP1sHeNXCElI8Z6_00UjjI_acIeWMyh47mF1s/s1600-h/clip_image0103.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image010" border="0" alt="clip_image010" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDumuvcWZ5ogqi9x-zcgFpIPe3OfSv7i_dcb17C9lXAxnggIwgbrvo3LyC1rjLy-jn7OttZ4g2wbv4VPgVU3zHEtFpp4FmjraM8F95g9wN0eqr2K-QN38E8kc9zh9GkFv7rMJ5PQX2EEpd/?imgmax=800" width="189" height="244"></font></a> </font><font color="#804040" size="4" face="Andalus"></font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><em>„Gondolkodom, tehát vagyok.” /René Descartes/<br></em>Az embert az különbözteti meg a többi élőlénytől, hogy önálló akarattal, gondolatokkal, érzésekkel rendelkezünk. <br><em>„A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet.” /Platón/ <br></em>Az emberi természet kíváncsi, örökké kérdéseket keres, és válaszokat kreál. Ha nem ezt tennénk, akár akarva, akár akaratlan, nem is lennénk emberek. A létünkhöz tartozik, hogy megismerjük, mi vesz körül bennünket. Vagy szűkebb környezetben, vagy nézve a hatalmas végeláthatatlan univerzumot. <br>Valószínűleg egy kezdetleges gondolkodás eredményeként született az a kérdés is, hogy <em>„Melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?”. </em></font> <p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA1SDmXYlITR1wCpsMM2ExGaCq9tXgzL7jrezLAdHCK0fPW60FHXPqMP9JJkBvSQgGoliucrjuHVNfmc4DVDzyiqYNyNEZquYCuZPaGpyU8wvps0cZPUmnnJ8J9DKeir-vukgZxyH0rnv3/s1600-h/clip_image0123.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: block; float: none; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; margin-left: auto; border-left-width: 0px; margin-right: auto" title="clip_image012" border="0" alt="clip_image012" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ7QBS_KLARR6MKcVk5HmmbNNfhWBmVkZBYM7ahzYKeapeychUfDrLWsT1I2QykgLjBp1i9X6rYAjo7pLBM_ODXK4InqBDFHx_iLfVH5_6mwPFbRD-ro3lkGNoqbr1d-_DPBn8_SP7P2Rw/?imgmax=800" width="157" height="231"></font></a><font color="#804040" size="4" face="Andalus"> </font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus">Aztán a tyúk-tojás után megszülettek a mesék, legendák, amik igen csak elgondolkodtatóak. Vegyük a fantázia dús meséket, telis tele fantasztikus nem létező lényekkel, mint például a sellőkkel, sárkányokkal, tündérekkel. Ugyan ezzel a gyerekeket akarták gondolkodásra sarkallni, mégis minket is elgondolkodtat. <br><em>„Nincs olyan lehetetlen dolog, amit egy filozófus ne tudna állítani.” /Cicero/ </em></font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus">Ebből az idézetből, ha kiindulunk, akkor akár minden mesemondót, aki a meséiben hatalmasakat lódít, filozófusnak nevezhető. Így a filozófiát nem csak filozófusok művelhetik, hanem hétköznapi emberek is. Elmélkedni a dolgokon mindenki tud. Sok film és könyv is kapcsolódik ehhez a témához. Például, az Óz a nagy varázsló című film, ahol Dorothy kerül válaszút elé. Vagy a Polar expressz című film, ahol a kisfiúnak kell eldöntenie, hogy felszáll-e egy olyan vonatra, amiről nem tudja, hogy hova tart, vagy sem. Minden út visz valahova. </font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus"> </font><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH3DJfyDYsDyFZ_cNVcaPjMjTdwr3u-Xjpv__nGSQj6vMNwBmtCvUXP94toEQwnz4nUlE0zWfVQ3fa_feVFG5Yr_ZBb2uH59rZ39cC5Vu74ID3j2DE7J2ZCuok3NZNZc7K8RWGY_P9pEGl/s1600-h/clip_image0143.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image014" border="0" alt="clip_image014" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_aseY8xxjy4MavODNHh1UYExdcw1jeo2K07sN1jJksBBoIgZI1CNiCzUP3CrASRhpeHiYsoOQ9mg_RjD2mdMdixo2Y6ict3uTXde6H8g_3HeH_P2yiP0PesAXeho4pIN1Mg4_KBBNU_WN/?imgmax=800" width="239" height="181"></font></a><font color="#804040" size="4" face="Andalus"> </font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus">Az önismereti kérdések, amikor választani, vagy hogy melyik úton haladjak tovább, ez mind elmélkedéssel jár, és mindig érintenek filozofikus gondolatmeneteket. Bár a filozófiát nem lehet behatárolni, mert mindenhol jelen van, kezdve a természettudományokkal, egészen az irodalomig mindenhol. Meghatározni is nehezen lehet, mert mindenkinek mást-mást jelent. <br>Mint most is elmélkedünk a filozófia lényegén és filozofálunk az élet értelmén. Tudnánk-e e nélkül az elmélkedés nélkül élni? Az állandó kérdésfeltevésekkel olyan válaszokat kapunk, amik a mai világ fejlődéséhez elengedhetetlenek. <br><em>„Ami az egyik évszázadban filozófia, az a következőben józanész.” /Henry Ward Beecher/ </em></font> <p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDjNwpCxxRFKGt7QIuK4esqvimtPvtEaLrIF2w9DWp0auy9OqoKw6xmME_Jc4fBEOaxet9Sb4tLvQ2RViHBbpDMDz_rI6WrQxd8CNZgSmlfag3OlmxhypY9cPU5yYFWAHMLAIEAhaQNhM1/s1600-h/clip_image0163.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: block; float: none; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; margin-left: auto; border-left-width: 0px; margin-right: auto" title="clip_image016" border="0" alt="clip_image016" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGs9kxSkmKzP66-w5f9dcuw-YtBv9avriVvaTdcga3EagxjiFgJDsrfHsMOBrb_KNXSdKZGay4a2UILxL27_LcB8X55IUnnTFNDVMg39nZ_cxyb8ZbuSEGdNoT77-J8_0VH93xdHrR9ZMq/?imgmax=800" width="244" height="176"></font></a><font color="#804040" size="4" face="Andalus"> </font> <p><font color="#804040" size="4" face="Andalus">Így megy ez a történelem folyamán. Amin az egyik évszázadban elmélkednek, mit kéne, hogyan kéne helyesen csinálni, azt egy másik évszázadban megvalósítják, és alapvetőnek tartják. <br><em>„Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva.” /Denis Diderot/ <br></em>Még a mai napig vannak olyan területek, ahol a kérdésekre nem kaptunk választ. Vannak, akik nyomoznak a válaszok után, de csak fél válaszokat kapnak. Vannak, akik tovább keresnek a válaszok után, akadnak olyanok is, akik megelégszenek ezekkel a fél válaszokkal. Bebizonyítatlanul maradnak. A filozófus nem elégszik meg ezzel, kutat és bizonyít. <br> </font><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioz8276iNIrZe9ELxCqkQo3g3mv_VYVHqyy_4ODFltD5QiDB9Z_KX9LkUvYryuxKOzHTqClF40KFrvvUKZujPHMuWkkZrvU_3a_xu4nIbA5qRwp0VjWU8ngNvpNj9SmytjsgrsWfieHcmu/s1600-h/clip_image0183.jpg"><font color="#804040" size="4" face="Andalus"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image018" border="0" alt="clip_image018" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6tRVWo-zTjYY6khFXdF-9uar8XlNuqVaOBPV62EUBPolo2NNrheG_BoTsUAvkYXzDlnd2mduVV4o_uhKqtW6jujcLhTZ3JIRkewnBx2pay5Iu39XqSY1Q0b9Gv23ErreazOXBo7sjpfV0/?imgmax=800" width="177" height="244"></font></a><br><font color="#804040" size="4" face="Andalus">A változás örök, amit a filozófiáról régen és most alkotott képek összehasonlítása be is bizonyít. A jelenkori filozófiára nagy hatással van a technika fejlődése és a természettudományos ismeretek gyarapodása. A természettudomány a filozófia mércéjévé vált: a modern fizika kiszélesítette a világképet: a kvantumfizika és a relativitáselmélet a világ új szemléletét jelentette a különösen kicsi és különösen nagy tárgyak esetén. A neopozitivista filozófusok a természettudományok egzaktságát és átvizsgálhatóságát teszik alapelvé. <br>Emberek vagyunk, tehát gondolkodunk, gondolkodunk, tehát emberek vagyunk. A filozófia kimeríthetetlen kérdéstárából meríthet bárki kedvére. Van mindenkinek való. <br><em>„Azzal pocsékoljuk el a legtöbb időt, ha nem gondoljuk végig a dolgokat.” /Alfred Herrhausen/ <br></em>Így, ne pocsékoljunk több időt!</font> <p><font size="4"><font face="Andalus"><font color="#804040"><b><i><u>Források:</u></i></b> </font></font></font> <p><a href="http://idezetekkonyve.hu/filozofia"><font color="#804040" size="4" face="Andalus">http://idezetekkonyve.hu/filozofia</font></a><br><a href="http://www.citatum.hu/kategoria/Filoz%F3fia/2"><font color="#804040" size="4" face="Andalus">http://www.citatum.hu/kategoria/Filoz%F3fia/2</font></a><br><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Filozófia"><font color="#804040" size="4" face="Andalus">http://hu.wikipedia.org/wiki/Filozófia</font></a> teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-16351572552236925952010-10-24T21:31:00.001+02:002010-10-24T21:31:52.459+02:00Egy falat gondolkodás<p align="right"><font color="#008040"><em>"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat, </em></font> <p align="right"><font color="#008040"><em>ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet, </em></font> <p align="right"><font color="#008040"><em>ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat, </em></font> <p align="right"><font color="#008040"><em>ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és </em></font> <p align="right"><font color="#008040"><em>ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat." </em></font> <p align="right"><font color="#008040"><em>Frank Otlaw </em></font> <p align="center"><b><i><u><font color="#008040" size="5">Gnóthi szeautón!- Ismerd meg önmagad!<br></font></p></u></i></b> <p><font color="#008040">A híres mondat – „Gnothi szeauton” a görög delphoi jósda bejárata felett olvasható. </font> <p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd70GnEgdj9_d4QdU9Bp93jK8R6pQwC72DApsRqlcjSEr-tNW-7XQQhQHQ3augev2QDR5yJu7oPtYLteVeKX13twv_UVg5bFepW7eMnFVQyd3u1TmWiCtC123gSQ-p9BtSN_6kZyNY3vdH/s1600-h/clip_image0024.jpg"><font color="#008040"><img style="border-right-width: 0px; display: block; float: none; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; margin-left: auto; border-left-width: 0px; margin-right: auto" title="clip_image002" border="0" alt="clip_image002" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQaiHR8yGLoKB-7yikd-CmbwTlYK7uTVa8bW0NPWyUEg-1vG5JPNzCMD4XwJUu0mo-o6Ao7ITkanGDeyjAMStRTK6Z90_cS26pcV5g-OaFrinB8WHEIe0c2hDEBu4MO8_TH9quhs8z5Leu/?imgmax=800" width="180" height="240"></font></a><font color="#008040"> </font> <p><font color="#008040">Az önismereten azt értjük, hogy az embernek áttekintése van saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése van viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását. Felfedezni önmagunkat mindannyiunk vágya: megismerni mi rejtőzik bennünk, mire vagyunk képesek, hogyan reagálunk vagy válaszolunk bizonyos helyzetekben - Kik is vagyunk valójában?<br><em>“A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.” (Tatiosz)<br></em>Önismeretre szükségünk van ahhoz, hogy boldog és egészséges életet éljünk, de ehhez nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennünk. Meg kell találjuk a belső harmóniát önmagunkkal. <br>Amíg eljutunk az önismeret legelső lépcsőjéhez, sok más lépcsőt kell megmásszunk.<em> „Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.” </em></font> <p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQhfhbdg_eLD3Ro7SfReHUMQvqQ2-YaO5tcjTPkm05VetofZUb-CMptIZ-n7RGyES5zYEwQXD_bcieDAgpYlv1uenm1bg2XaQC53tTjadrjT6pVwX1tIxtS9f-cBhXC3wYBd4awMagnVo6/s1600-h/clip_image0043.jpg"><font color="#008040"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image004" border="0" alt="clip_image004" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBWCed-7gi7Cnu4B1s7Xhf4FwmKQw_Hi-dGIS2GrED4URFnF26XcaNbeFIMDBLBega2yzCajuNQAsg0cFuc_3ooyKpcyXJs5tCNTVweTl12q6m2sEQTHQ_CzKENzs92sxLoeLwQam_m_vA/?imgmax=800" width="244" height="146"></font></a><font color="#008040"> </font> <p><font color="#008040"><em>“Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.” (Greg Leroy)<br></em>Vagyis, minden egyes kérdést, amit felteszünk magunknak erőt adnak ahhoz, hogy valódi énünkről lerántsuk a leplet és meglássuk igazi arcait. Arcait?! Igen, azt. Hányan is vagyok? Ha magától értetődő lenne, hogy „egyen”, nem is kéne tovább gondolkodni. Ám kell. Ugyanis Honti Margó pszichoterapeuta szerint, aki képzett e téren, azt mondta, hogy egy embernek 6 alszemélyisége van. Ezek mind bennünk élnek együtt egymással. Ezeket kell megismernünk. <br><em>„Ép testben ép lélek.”- “A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni.” (Platón) </em></font> <p><font color="#008040">E gondolat szerint, ha ép az elménk, a lelkünk, akkor a testünk és egészséges. –És ugye a boldog élethez az egészség elengedhetetlen. - Ha testünk beteg, a betegség okát nem a testben kell keresni, hanem lelkünkben, elménkben és ha megvan a problémát kiváltó ok, meg kell szüntetni. <br><em>“Gondolkodásmódunk befészkeli magát életünkbe. Erősebb befolyást gyakorol ránk, mint legmeghittebb társas kapcsolataink. Legbizalmasabb barátaink nem alakíthatnak annyit életünkön, mint dédelgetett gondolataink.” (J.W. Teal)<br></em>Az ember gondolkodás módja képes befolyásolni nézeteit. Ha egy ember negatív gondolkodású, borúlátó, mindenben csak a rosszat, negatívat látja, befelé fordulhat. Ezáltal egyedül marad, nem kapja meg a kellő támogatást, segítséget, ha egy akadályhoz érkezik és nem lesz meg a kellő ereje a feladat megoldásához. Céljait nem éri el és boldogtalan lesz. Egy pozitív gondolkodású ember nekifut, ha kell ezerszer is, mert megvan hozzá a kellő lendülete, ereje. A problémák láttán nem dől össze. Tovább megy. Hiszen ezek is hozzátartoznak az élethez és segítenek fejlődésünkben. <br><em>“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)<br></em>A hibáink is. Miért is vétenénk el hibákat, ha nem tanulnánk belőlük? <br><em>“Már most is bennünk van az az erő, ami ahhoz kell, hogy megtegyük azokat a dolgokat, amelyekről el sem tudtuk képzelni, hogy lehetségesek. Ez az erő rögtön elérhetővé válik, amint a gondolkodásunkat/hitünket megváltoztatjuk.” (Maxwell Maltz) </em></font> <p><font color="#008040"><em>“Az önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog.” (Maxwell Maltz)<br></em>Az ember egy ingerekben gazdag környezetben, világban él. Szokásait kisgyermek korától veszi át a környezetében élőktől. Ahogy cseperedik a gyermek, úgy rögzülnek a szokások, gondolatok, gondolkodásmódok. Ezek a felvett szokások nem biztos, hogy létfontosságúak számunkra. Lehet, hogy ha nem látjuk ezeket, nem is használnánk őket soha. Előfordul, hogy más róla a véleményünk, sőt, talán ellenezzük. Ha szándékosan leszoktatjuk magunkat ezekről, gondolataink átváltoznak e szokások nélküli gondolkodásmódra. Más lesz a szemléletünk az élethez, világhoz, másokhoz és magunkhoz való hozzáállásunk. <br><em>“Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és a többi emberről, a dolgok és az emberek megváltoznak vele szemben… Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít… Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk… Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye… Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük…” (Dale Carnegie - Sikerkalauz / How to Stop Worrying and Start Living) </em></font> <p><font color="#008040"> </font><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN-PdYM8Yj1b7P98UCpiOO3JJghuPaps6WJsPYYEByCdpG0WI5lUyTqBMoTlnwWv8FIR7xvVlRkK5IwvzLwHyiqy13fbvQ-SMEo6w05GJDVMmMjEOiLHlF5kIfmFrioYJTBKZ9-fQLWwk0/s1600-h/clip_image0063.jpg"><font color="#008040"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image006" border="0" alt="clip_image006" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ2KTiRtuehjagky-OakI5QBxwfKMBg3S1TEIJCro_tJF7CyKd4v6zZsdG0NpXAtEJUrzsCFqziKCTzz81OwM5izbqnqjRv45lnnBXuY4y3BdZe5jqplqcflj63_xLrUr7ykZHDABCfluY/?imgmax=800" width="244" height="160"></font></a><font color="#008040"> </font> <p><font color="#008040"><em>“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.” (Márai Sándor: Ég és Föld)<br></em>Lelkünket is, mint kertünket, lakásunkat tisztán kell tartani. Ha bepiszkolódik, elgyomosodik, ki kell gyomláljuk, hogy a benne élők egészségesen fejlődhessenek. Lelked, mint a természet évszakai változik. Hol szomorkásabb, hervadtabb hangulatú, hol pedig minden virágba borul. Hogy ezek egyensúlya fennmaradjon, vigyáznunk kell rá, mint a kertész a kertre, nehogy gyom nője be, mert idő előtt kerülhet változásra sor és felborul az egyensúly. <br><em>„- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek. </em></font> <p><font color="#008040"><em>- Nem találják meg - mondtam. </em></font> <p><font color="#008040"><em>- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák… </em></font> <p><font color="#008040"><em>- Minden bizonnyal - feleltem. </em></font> <p><font color="#008040"><em>- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni…. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." </em></font> <p><font color="#008040"><em>(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg) </em></font> <p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqnZNOaPcB0aPB3itLEMQldlFVk-NKSyfWF4bmSIYPh_e2sGdveHyDkcIiT6RYkHArdnuHEawXTRdlmtZgabBpcZmghqzC_HA3uIf7BIhR9XywBdbRLwCYYCfXppRBFU-LB5EGZfweQyEg/s1600-h/clip_image0083.jpg"><font color="#008040"><img style="border-right-width: 0px; display: block; float: none; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; margin-left: auto; border-left-width: 0px; margin-right: auto" title="clip_image008" border="0" alt="clip_image008" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3vdZGNGQO4_zvcEX6GjWvYR92qGQuVUL2wbScmEqehfa36CUR4iIYXOAtgB2zn9BN70gc7h3GUnrCEfx0P8pSrM9pOXLW6QRGIwJ4f1mdEYxHJvyCcxVh0VDnhogqekn1a-FZZVJUgK5E/?imgmax=800" width="164" height="244"></font></a><font color="#008040"> </font> <p><font color="#008040"><em>“Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.” (Viktor E. Frankl)<br></em>Van egy barát Csaba, aki már megismerte önmagát. Ennek a barátnak van egy barátja Jancsi. Jancsi még keresi magát, de egyedül nem találja. Segítségre van szüksége, ezért kéri Csabát. Ahhoz, hogy meglássa milyen is ő, nem a szemére van szüksége. Az ember külsője lehet árulkodó, de sokszor csalóka. Ezért Csaba, mikor találkozik Jancsival, beköti a szemét, hogy egy világtalan szemével, vagyis a szívével láthassa, világíthassa meg valódi énjét. Mert ha csak nézné és abból próbálna rájönni, hogy a teste mit is rejthet, nem látna sok mindent. Az ember lelkét megismerni és láthatjuk az egész lényét. És miután már mi látjuk őt, tudjuk ki elé, hova tegyünk egy tükröt, hogy ő is képes legyen látni önmagát. Hatalmas segítség.<br>Az önismeret útjai végtelen sokszínűek lehetnek. Az ember megpróbálhatja egyedül, ha elakad, kaphat segítséget. Mindenki hasonló problémákkal küzd és rengeteg megoldása létezik. De ha már elismertük azt a tényt, hogy nem vagyunk tisztában magunkkal, jó úton járunk. A következő lépéseket az ember természetéből, nyughatatlanságából adódóan úgyis megtesszük. És nem is számít, hogy sikerül-e teljesen megismernünk magunkat mind a hat személyiségünkkel, hanem az, hogy egyáltalán meg akartjuk ismerni magunkat és ezért lépéseket, erőfeszítéseket teszünk és a felfedezettekből is tanulhatunk. Hiszen egész életünk folyamán csak tanulunk. És utunk során rájöhetünk, hogy akármeddig is jutunk, jó irányba tartunk, hiszen az úton vagyunk. És a végetnemérő utazás elkezdődött. Más feladatunk nincs is, mint élvezni és tanulni, nem pedig letudni. <br><em>"Az egyén erőfeszítéseinek legértékesebb eredménye nem az, amit kap, hanem amivé válik a tevékenysége által." (John Ruskin) </em></font> <p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRxCclVoJt5WFfBY91ner5N_ek8fIxZIjhWeJL6wV6m38HSwtN5IcPdRLVMNCZEr_lVSmzqUGleJM_VX0loJaTik6KsKC6VKEv30HYJIdthiihkqPgTNRWl5VvDDZ0Bk3y1qcRdN33Ah6r/s1600-h/clip_image0103.jpg"><font color="#008040"><img style="border-right-width: 0px; display: inline; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px" title="clip_image010" border="0" alt="clip_image010" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXzXYfE3OuOZjfJ1p-zMz-fhsOXeN71vWkyJQBGZ4dyLE0-jT8IWJkApN792hK4WBCsenOF3qnR77KDmOlBW5egPzgwGjlLy5LZV8Oc_Y9ZalQZ4H41g-16YoNgtk7syez4dJBFOgbMzcK/?imgmax=800" width="193" height="244"></font></a><font color="#008040"> </font> <p><font color="#008040">Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.<br>Boldogság-egészség-szeretet-őszinteség-bátorság-erő-hit-erő-bátorság-őszinteség-szeretet-egészség-boldogság…. Körforgás a boldog és sikeres élethez. </font> <p><font color="#008040"><em>“A világ egyetlen főiskolája és egyeteme sem tehet érted többet, mint hogy segít neked segíteni önmagadon.” (Frank Bettger) </em></font> <p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMnVQZzCoL7cLZvqWr9JDCuIkW1uykdhQAxIvKzDzBfqTcq7UET3sbJ0UUVPDgtBhbwqZLxj6rbebKpNWj83C7sji70vy5jDWMF4c2hoONT-0tUaTzPPzGq5hqy_2HbmXlfKrdBfOd5mc4/s1600-h/clip_image0123.jpg"><font color="#008040"><img style="border-right-width: 0px; display: block; float: none; border-top-width: 0px; border-bottom-width: 0px; margin-left: auto; border-left-width: 0px; margin-right: auto" title="clip_image012" border="0" alt="clip_image012" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr7st2bTEzAVY8k4aJHs1vl99KrSslB2xCMWZ0zVHpxtpgtdrzWSpkUIxsgkScysB74L0_0HC-ZS7WyUSV6vMLlBt4r_MP7I2sTxhyphenhyphenqFisEgU_tAnGfKMiSTR5umLHkeaoN8-aQsQ5LhaW/?imgmax=800" width="244" height="183"></font></a><font color="#008040"> </font> <p><font color="#008040">Hát akkor tegyük meg első lépésünket ezen az úton, hogy megkezdődhessen az ezermérföldes utazás is! </font></p> teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-47978314530427586242010-10-16T19:42:00.000+02:002010-10-22T14:03:44.074+02:00…adok nekik egy-egy csontot…<p><font color="#008080">Kedvesek és Szépek!<br><br>Bocsi megint, hogy sok a szünet, de ez is idő. Én nem vagyok időmilliomos. Elég csóró alak vagyok, így azzal gazdálkodom, ami van, de ne higgyétek, hogy nem igyekszem. <br>Néha úgy érzem magam, mint akit szét akarnak tépni. Húznak innen, húznak onnan, húznak amonnan és mindig azt hiszem, hogy a végén darabokba tépnek és eltűnök. A darabjaimat elfújja a szél, mielőtt valaki összeszedhetné… Najó, ez kicsit morbidra sikeredett. Elmehetne egy “Happy Tree Friends” –es videóba. :) Persze kérnék jogdíjat. :P Visszatérve, tényleg úgy érzem magam. Egyszerre sok helyre teljesíteni… <br>Különben meg rájöttem! Hogy mire? Elég sok dologra. Például arra, hogy mikor kémián- igen 3 után megint voltam kémián- ülök, úgy érzem magam, mint egy 2 órás időjárás jelentésen. A kémia néni mindig bámulja a kis laptopjának kijelzőjét -pont mint az időjárás jelentők a monitort, ahonnan fel kell olvassanak-, és mutogat a kis lézerével a falra- látatlanba, pont, mint az időjárás jelentők a kék falra ahol igazából nincs semmi- és mind eközben a nő olyan kifejezéseket csattogtat, hogy “Hiszen láthatjuk…” . Na mindegy is. <br> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitQN5N_CwQHXJstyCS7L6VmtLdPod6v2jeoNyWFszoTSc93XCHi6kKT8lC-GY-b2ixYbWw1A9DCn7frU2RtC2_A41HbbJ7UxrFFuzWiYkwYYB8yxoRKkLMN__0gdY2qePbW4aU9uuHI_MJ/s1600-h/image%5B4%5D.png"><img style="border-bottom: 0px; border-left: 0px; display: block; float: none; margin-left: auto; border-top: 0px; margin-right: auto; border-right: 0px" title="image" border="0" alt="image" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCnK-VTtRLJlGUx-y1TJndYSOiU0JDgJZEgAWWwy1muT6cRobtgA-qlGjWviKkUBsSjv7fvUt58uJfNRWT8QsBH_xD6UyLo-bHA6H0QLnKoSMCPZR6EiSTDGvjn4MJ4HNL60M2F662heWX/?imgmax=800" width="242" height="182"></a><br>A hétvégén úgy jöttem el otthonról, hogy egy falat kaját nem hoztam magammal. Anya félt is, hogy mit fogok enni. Hát nem kellett volna. Szerencsére a szobatársam kisegített és szerdán magunknak sütöttük az ebédet. Elmentünk vásárolni tepsit, mert hogy ami itt van az irtó gusztustalan. Soha senki nem mossa el maga után, így még a maradék kedvét is elveszi az embernek a sütéstől. De vettem egy csúcs szuper tepsit és abba sütöttük meg királyi lakománkat: a tejszínes csirkemellet. Amíg mások hozták a kis zacsis leveskéjüket és egy “CSING” és készen volt a kajájuk, addig nekünk a sütőből illatozott a fincsi pipi. Többet meg is kérdezték “ Mit sütsz kis szűcs? Tán sós húst sütsz?” Én meg mondtam nekik, hogy húsnak húst, csak nem sósat, hanem illatosat. :) Szóval megint mindenki csorgatta a nyálát. <br>Szerdán nem volt órám, csak egy. Egy környezettan este hattól nyolcig. Nem mentem el, de hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet, hasznos dolog miatt nem mentem. Megcsináltam az infó házit. Nem volt nehéz, csak szöszmötölős. Sok időbe telt, de kész van. :) <br>Annyira unalmasan teltek a napok, hogy csinálnom kellett valamit ez ügyben. Ezért fogtam magam és leestem egy lépcsőről. Ne! Ne aggódjon senki! Kutyabajom sincs. Picit megütöttem magam, de semmi komoly. Ugyan úgy nézek ki, mint valami kék gyümölcs, pl.: szilva,de nem is ez benne a lényeg, hanem, hogy olyan helyről estem le a lépcsőről, ahol még lépcső sincs a közelben. Szerintem amúgy erről a manók tehetnek. Ők rövidítették meg a kifutópályámat és ezt én nem láttam. Igazából úgy történt, hogy a koli bejáratánál van egy lépcső és még egy ajtó. ( Egy a lépcső előtt és egy utána.) én állok a lépcső tetején és várom a csajt, hogy jöjjön, addig fogom neki az ajtót. Jön a csaj. Fogom az ajtót. Így az ajtó szélének síkjában állva van 1,5 m a lépcső és az ajtó között. Felér a csaj elengedem az ajtót és lépek egyet. Még így is 1m-re van a lépcső, de többet nem kellett lépnem. Egyszerűen csak legurultam a lépcsőn, de gőzöm sincs hogyan, hiszen lépcsőre nem léptem. Mikor leértem, felpattantam, leporoltam magam és 10 percig ezen a “nem tudjuk, hogy történt”-en röhögtünk a szobatársammal. Még azt is kitaláltuk kémián, hogy ha visszajövünk, elkérjük a portástól a felvételt, de mikor visszajöttünk láttuk, hogy ott nincs is kamera. Pedig milyen jó lett volna :) Na mindegy. <br>Túl éltem az első ZH-dús hetemet is. Az Ásvány és kőzettanom nem is lett olyan szörnyű. Úgy osztályozzák, mint a fogalmazásokat: Helyesírás-Tartalom-Külalak, csak itt ezeket máshogy hívják: Rendszer-Osztály-Forma. Így a jegyeim 4-4-2. Csak mert egy egész sort elrontottam, pedig simán lehetett volna egy 5-5-3 is. Na majd jövő héten javítok. <br>Egyébként arra gondoltam, hogy ma már nagy, okos, hős bátor leszek, írok egy bejegyzést vagy németül vagy angolul. Esetleg mindkét nyelven. Meg azt is kitaláltam, hogy korábbi –még gimis szép- munkáimat, amíg nem jutok oda, hogy újat írjak, addig azt teszem fel olvasnivalónak. <br>Egyik héten Eszti barátnőm megkérdezte, hogy nem rossz-e így, hogy nincs magánéletem. Nem tudtam mire gondoltam, mire kifejtette, hogy arra gondol, hogy otthon tudtam magamban táncolgatni a szobámban. Valóban. Igaza van, hogy ilyen értelemben nincs magánéletem, de már a nyáron sem táncikáltam annyit. Hiányozni hiányzik, hogy nem hallgathatom hangosan a zenémet, mert itt mások is laknak és nem biztos, hogy szeretnék azt, ami én is. Hiányzik az is, hogy tényleg akkor álltam fel táncolni, amikor csak akartam és senki nem látott. Persze leszámítva a kulcslyukon kukkoló húgokat és a szomszédban néha felénk pillantó unokatesókat. De már csak 2,5 év és megint folytathatok mindent ott, ahol abbahagytam. Ennyi kell másból is. Bár mondjuk néha én is szívesen üvöltetném a zenémet, hogy ne halljam azt, amit mások hallgatnak. Nem azért, mert gonosz vagyok, hanem mert borzalmas, igénytelen zenét hallgatnak és ez zavar. Ha jó lenne, még tán szívesen is hallgatnám, de így…<br>Szerintem……. bizony!</font></p> teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-20906506209965210792010-10-09T20:11:00.003+02:002010-10-15T00:42:11.166+02:00Egy gondolat bánt engemet…<span style="color: #004000; font-family: "Andalus"; font-size: medium;">Szép napot!<br />
Nem is tudom… Gondolkodom, tehát vagyok. Tehát vagyok, mert gondolkodtam és arra jutottam, hogy ma(szombaton) még szabad napot veszek ki. Vagyis vettem ki. Kicsit még lazítottam, feltöltődtem, hogy a tegnapihoz hasonló hiszti-rohamokat elkerüljem és újult erővel kezdhessek neki az előttem tornyosuló feladatokhoz. Merthogy sok van. Nagyon sok, sőt… és ha végig akarom ezeket csinálni, akkor ilyen apróságokat nem engedhetek meg magamnak. Úgysem vezetnek sehova, nem visznek előrébb. Így inkább a feladatra koncentrálok és fejlesztjük a problémamegoldó képességünket. <br />
Ma a húgom egy pszichológiai tesztet csináltatott velem és jól ki is elemezte. Elég sok minden kiderült a rajzomból. Mondjuk olyanok is, amikről nem is tudtam. :) Mindegy, a művem mesteri lett. A mai pihenős nap közben azt is kitaláltam, hogy Amerikába menni költséges nagyon, ezért inkább Amerikát hívom ide. Azt találtam ki, hogy mi lenne, ha egy híres embert, akit sokan ismernek és szeret utazni, más kultúrákat megismerni, felajánlok neki egy cserekapcsolatot. Eljönne ide a nyáron, én megmutatnám neki Magyarországot minden értékével együtt és ő meg cserébe vendégül lát, ha odautaznék. Nyelvgyakorlásnak is remek szerintem. Már csak ki kell találnom, hogy kit hívok el. Aztán lenyomozom az elérhetőségét és lelevelezem vele a dolgot. :) Nevessenek csak! Valóban álomszerű az egész, de manapság az emberek elfelejtik, hogy álmok nélkül nem lehet élni. Pont, mint mese nélkül sem. </span><br />
<div class="wlWriterEditableSmartContent" id="scid:5737277B-5D6D-4f48-ABFC-DD9C333F4C5D:083ed9bf-c439-4dbc-a65a-7ddc882dedcd" style="display: block; float: none; margin-left: auto; margin-right: auto; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; width: 341px;"><div><object height="255" width="341"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/nH7r5ThIw5Y&hl=en"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/nH7r5ThIw5Y&hl=en" type="application/x-shockwave-flash" width="341" height="255"></embed></object></div><div style="clear: both; font-size: .8em;">Mese felnőtteknek<span style="color: #004000; font-family: "Andalus"; font-size: medium;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=nH7r5ThIw5Y"></a></span></div></div><span style="color: #004000; font-family: "Andalus"; font-size: medium;">Vegyük példának a Disney-meséket. Mennyien szeretik. Látjuk a sok állatot/embert énekelni, táncolni, hősnek lenni és egyebek. De ugyanakkor, ha jobban megnézzük, minden mese tanít valamit. Mint régen a fabulák. Ezek is pont azt a szerepet töltik be. Egy Lilo és Stich a család fontosságát, a Dínó a csoport erősségét, összefogást próbálja megmutatni. És vannak még mesék, amik csak a fantáziánkat indítják be. Az mondjuk érdekelne, hogy a mesebeli csodalények hogyan születtek? Mármint nincs nagy valószínűsége annak, hogy valóban léteztek volna, de akkor kinek volt akkora képzelőereje, hogy ezeket kitalálja? Mindegy! A lényeg, hogy kellenek a mesék, kellenek az álmok, hogy előre vigyenek. És szerintem az a legjobb, ha ezek egy kicsit sem hasonlítanak a valóságra. Mert ha mondjuk, a fenti ötletem bolondságnak is tűnik, ha sikerül megvalósítanom, akkor valami újat teremtettem. :) És általában újak a szokatlan, merész, valótlan dolgokból lesznek. Nemrég elolvastam az előzőélet-kalkulátorban, hogy mit hoztam magammal az előző életemből. Még mielőtt elolvastam volna, úgy gondoltam, hogy nekem valami újat, maradandót kell csinálnom. Mikor olvastam a kalkulátort- hozzáteszem nem hiszek az ilyesmikben-, teljesen meggyőződtem róla, hogy valami ilyesmit kell tennem. <br />
</span><br />
<blockquote><span style="color: #004000; font-family: "Andalus"; font-size: medium;">“Feladatod, amit áthoztál előző életedből a jelenbe:<br />
Legfontosabb feladatod, hogy a világot szebbé és jobbá tedd! Fizikai és szellemi pusztaságok várnak az érintésedre. Mindig mosolyogj!”</span></blockquote><span style="color: #004000; font-family: "Andalus"; font-size: medium;">A héten voltam egy előadáson, ami a németországi ösztöndíjakról szólt. Imádom a németeket. Segítenek sokaknak sokfelé. Az itteni viszonylatokhoz képest rengeteg pénzzel támogatják a kikívánkozó diákokat, de az ottaniakhoz képest, az a pénz rettentő kevés. <br />
</span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxqsDgIxONfQO8tt8FlIJ7NNRTtAxsajPveRFNuy0Y7Cldg77I5VJPVlFECuaFY9gFgbjlHG__N6CntuZU6qEfEYcBXjcUw48JACYg4vic0Z57mmuuxXH2rLW-1rUDOON8IgstzW4V7LGD/s1600-h/image%5B6%5D.png"><span style="color: #004000; font-family: "Andalus"; font-size: medium;"><img align="left" alt="image" border="0" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixgV-LK517kk-G4lRmjOnB6BQbBsqauW1A8-P1HtSoaB8rgd-u6aHAvKj5FUp8OW7nnh0ZMeGjFa5kdKP0yvVAfjTm5_XVoRdJfvMyUii8pw0CfK_3b5b7-fticK4rNiRpWjWxSoQAF25K/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline; margin-left: 0px; margin-right: 0px;" title="image" width="244" /></span></a><span style="color: #004000; font-family: "Andalus"; font-size: medium;"> De elhatároztam, hogy most még nem megyek ki. DE majd később mindenképpen egy évet kint töltök. Majd mikor lesz szakmám, diplomám és munkám és megtudom keresni a rávalót, akkor kimegyek kutatni. :) <br />
<br />
Hát elkezdődött az igazi egyetemi élet. A szomszédos szobában dübörög a borzalmas minőségű, iszonyat hangos zene, hétfőn is és kedden is újabb ZH-t írunk, aztán beadandók hada sorakozik kidolgozásra várva. Program program hátán. Én meg csak a bőség zavarában ülök a szobában. Bár a héten már fejlődtem és újabb ismeretségeket kötöttem. A rokonvizit alkalmából több csapattársammal is együtt villamosoztam és beszélgettünk. Egy lányról kiderült, hogy néptáncolt, így sikerült végre felfednem rejtőzködésüket a “népieknek” és táncra csábítanom. Aztán még kiderült, hogy egy csoporttársam Ukrajnából jött. A szobából is kimozdultam már. A szerdai hosszúszünetben kedves szobatársam elkísért a csomagomért, amit Opiczer Laci hozott és egy néninél hagyott. A néni nagyon kedves volt és úgy fogadott, hogy “ Mondtam Lacinak, ha bármiben tudok segíteni, csak szólj nyugodtan!” Ezzel előkotort a fiókja mélyéről egy névjegykártyát és odaadta. Kisétáltam a szobából csodálkoztam, hogy még vannak önzetlenül segítő emberek. :) A kellemes élmény után az Alexandra könyvesboltba szabadultam be. Kellett venni egy csillagászatos könyvet, de sajnos rossz helyre tették a témakört. Pont a nyelvkönyvek és szótárak mellett volt és olyan nehezen tudtam onnan elszakadni. Végülis sikerült és elkezdtem keresni a könyvet. Gondoltam megy eladó segítsége nélkül is. 10 perc után feladtam. Kerestem egy eladót, de nem volt könnyű rájuk bukkanni, ugyanis elbújtak. De rájuk találtam és segítettek. Mint kiderült a könyvet jó helyen kerestem, csak figyelmetlen voltam. Előfordul. A biológia ZH eredményét még mindig nem tudjuk, a fizika bácsi meg gonosz. Hétvégén majdnem 4 órát töltöttem a fizika feladatok megoldásával, de volt amelyiknél elakadtam, ugyanis nem stimmelt a megoldó kulcs megoldásaival. Hétfőn órák közti szünetben megkérdeztem, hogy mit ronthattam el. Erre gonoszan kimegy a táblához és elkezd irkálni. Elszámoltam a feladatot, de nagyon gonosz volt. Nem ám értékelné, hogy a 300 diákból 10-en gyakorolnak körülbelül és én a 10 között vagyok. Nem, le kell hordjon. Ráadásul rémhíreket terjesztgetnek a bácsiról, hogy tavaly sorra buktatta meg a diákokat és valószínűleg idén sem számíthatunk másra. Én nem akarok megbukni és nem is fogok. Ha kell csak ezt fogom tanulni, de én nem akarok megbukni. Nem hagyom magam! Izgalmasodnak a dolgok. <br />
Végezetül egy kis útravaló mindenkinek. Én csináltam. :)</span><br />
<div class="wlWriterEditableSmartContent" id="scid:5737277B-5D6D-4f48-ABFC-DD9C333F4C5D:3db15cbe-e569-4952-bdc5-f95d230ef1f7" style="display: inline; float: right; margin: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><div><object height="206" width="275"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/KGVuQxdyKUQ&hl=en"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/KGVuQxdyKUQ&hl=en" type="application/x-shockwave-flash" width="275" height="206"></embed></object></div><div style="clear: both; font-size: .8em;">Már a galambok se repülnek</div></div><br />
<br />
<br />
<br />
<div align="right"><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
</div>teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-59105017452752648632010-10-08T23:13:00.001+02:002010-10-08T23:13:20.550+02:00Normális vagyok, a hangok is megmondták<p><font color="#804040" face="Lucida Calligraphy">Végre vége mindennek! Végre vége a hétnek! Najó, még nem teljesen, csak mert csak első szörnyű biológia ZH-t tudhatom magam mögött, meg egy ez okozta vonatlekésést. :) Így egy órával később érek haza, ennyivel kevesebbet pihenhetek és ennyivel kisebb az esélye annak, hogy a szombati angolórán ébren, éberen tudjak figyelni. Elképzelem magam, ahogy a hosszúkás teremben, az egymással szemben elhelyezett padokból a velem szemben ülő érdekes fog nézni rám, mikor párokban kell feladatot megoldani. Nagy fekete táskák- nem is táskák, inkább bőröndök- lesznek a szemem alatt és hatalmasakat pislogva fogom értetetlenül bámulni hol a tanárnőt, hol a táblát, hol a párom. Pedig nem értetlen vagyok, csak szimplán fáradt és azok az átkozott manók csak jönnek és egyre csak jönnek és szórják a homokot a szemembe…én meg nem tudom majd nyitva tartani. Szóval elfáradtam. Nem is tudom, miért vállaltam el ilyesmit. Egyetemre járni és ott jól teljesíteni, hétvégi tanfolyamra járni és oda készülni, nyelvvizsgára jelentkezni és azt jól elvégezni…. eléggé összezsúfolta a félévemet. És most változtatnom kéne valamin, hogy minden jól menjen: <br>1. Lemondok az alvásról<br>2. Valahol félgőzzel teljesítek<br>Ha lemondok az alvásról, hisztis, undok és kibírhatatlan leszek. Ezt szerintem nem sokan akarnák… főleg nem én. Ráadásul az alvás-adagomról nem fogok lemondani. Imádok aludni. Ha választanom kéne az alvás és a tanulás között, inkább az alvást választom. Ha fáradt vagyok, belealszom a könyvekbe… ennek semmi értelme….. Nem! Aludnom kell, azt nem adom!<br>Persze, ha meg valahol nem teljesítenék jól…. az sem nézne ki túl jól. Egy egyetemet nem 93 évesen akarok elvégezni. A nyelvre most nyitott a félig megkövesedett szivacs-agyam. Egy felsőfokú nyelvvizsgát, ráadásul ingyen, illik megcsinálni. Sikeresen. Szóval…. Egyik sem megy. <br>Ki volt az az idióta, aki a napokat 24 órára osztotta be?! Egy nap miért nem lett inkább 36 óra. Akkor boldog lennék, mindenre jutna időm. Még az alvásra is és nem kéne belebolondulnom a tanulásba. Az őrültség jeleit valamelyik nap álmaiban láttam: kedden, ami szintén egy fantasztikus nap volt, ásványokkal álmodtam. A nevükkel a szerkezetükkel…. brrr! <br>Ó a kedd, az a csodálatos kedd! Reggel még jól indult minden. 8-tól ásvány és kőzettan elmélet, 12-től meteorológia. Ezt nagyon élvezem, érdekes óra. Aztán délután négytől ásvány és kőzettan gyakorlat. Kiderült, hogy 2 hét múlva ZH-t írunk belőle. Csodás… ez egyébként a legnehezebb tárgyakhoz tartozik. Kapok egy testet, megkeresem rajta tükörtengelyeket, a gíreket ( GÍR a görög GYROS szóból származik, azt jelenti forgatni) és megmondom, hogy a test melyik rendszerbe és osztályba tartozik. Lerajzolom a rajzát, elmondom a nevét és megmutogatom rajta a prizmákat és egyéb lapformákat. Érdekes, csak sok könnyen összekeverhető. Szóval kedden megint én kaptam az első testet…. a kihúzott négyből nekem kellett először elmondanom az elsőt. Hát nem ment. Elég cikis óra volt. Összesen nyolcan vagyunk a csoportban(most egy valaki hiányzott). Mikor 3 sorozat végére értünk, a tanár elkezdte mondani, amit kellett mondjon. Összesen 3 ember járt be gyakorolni és tudott válaszolni helyesen. A hátsó sorban ülő 3 fiú nem éppen szuperáltak. Mikor a tanár mondókája végére ért, összegezte az osztályt: 1. (mutat a 3 ügyire, akik gyakorolnak) vannak, akiknek megy. 2. (mutat a hátsó sorba ülő 3 fiúra) vannak, akiknek egyáltalán nem megy. 3. (mutat rám) és van, akinek mehetne. Vagyis még nem teljesen, de már félig elástam magam. Na mindegy. Eme fantasztikus óra után, aminek 6 órakor van vége, rohantam egy gyalog, egy ütemezett tempóban 30 perces ügetésnyi távolságra fekvő másik épületbe. Pontosabban az Agrártudományi Egyetem színháztermébe. Siettem, hogy el ne késsek. Mikor már csak 100 méterre voltam az épülettől egy zebra feltartott. Mármint nem egy zebra-csorda, amik épp Afrikából vándoroltak át az úton, hanem egy gyalogos átkelőhely és egy piros lámpa. Állok a zebránál… -egész nap szakadt az eső- és jön autó, meg még egy és még egy és egy kis teherautó, meg egy busz és PLACCS! Gratulálok neki. Mindenki ki tudta kerülni azt a szerencsétlen pocsolyát csak a busz nem. Belegázolt, nem kis sebességgel és lefröcskölt. Tetőtől talpig csurom vizes voltam. Úgy estem be a táncpróbára, amit végülis nem sikerült lekésnem. :) Annak ellenére, hogy többet melegítünk, mint amennyit táncolunk, szeretem. Emlékeztet a Hosszúlépős próbákra. Ugyanis, mikor én táncolok Ők is táncolnak. :) Amúgy kellemes hangulatú próba….kellemesebb, mint ami ez után jön. Akkor van az együttesnek próbája. Szigorú tanár. Se egy hang, se egy félrenézés se semmi nincs megengedve. Megnéztem az első fél órájukat. Egy magyarbődinek kereszt koreográfiát táncoltak, bár, ki nem találtam volna. Semmi bődis jellege nem volt. Legszívesebben odamentem volna a tanárhoz és megmondtam volna neki, hogy “Hé bácsi! Ez nem bődi, ne nagyon erőltesse!” De hát ilyet nem illik. Na mindegy. Inkább elfolytottam és magamban bosszankodva jöttem el. Fergeteges keddem volt. Olyan volt, mint egy csütörtök, amikor minden csütörtököt mond, de sajnos ez egy kedd volt. Nem panaszkodunk! Megcsinálok mindent! Elmegyek angolra és celluxszal felragasztom a szemem, hogy ne ragadjon le. A németet is megcsinálom. És az egyetemet is. Apropó német. Egy csoporttársamat fogom szintre hozni németből. Régen tanult, de nincs belőle nyelvvizsgája. Így az alapokat velem fogja átismételni. Ezért is neki kell veselkedni a németnek. Ne beszéljünk fölöslegesen, inkább:<br>”HALADJUNK, TELJEN MEG TUDÁSSAL HAL-AGYUNK!” :) </font></p> teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-76562014953028492242010-10-05T15:03:00.003+02:002010-10-25T11:20:56.471+02:00Időeltolódásból származó időzavar<span style="font-family: "Lucida Calligraphy";"><span style="color: #8080c0;">……és a 2-es számmal jelzett vezeti a mezőnyt, de a kanyarban megelőzi Seabiscuit(Kétszersült) és ezzel átveszi a vezetést. A két versenyző fej-fej mellett haladnak. Ám Kétszersült az utolsó métereken minden erejét összeszedve a célegyenes felé vágtáz és 2 lóhosszal megelőzve ellenfelét megnyeri a versenyt! Új rekord születik!</span><br />
</span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhilg04V5F3QJtQByntvCy4DXbO2OfzYGvCH-fDvtlbIrekskb8Vwl066t86dMgDAx1rQ1ZnKsGsZhobZhQSDbQ6cwDCefMbTCLm014NDqgvn1_djl7O0DXYKEISUn0eYpizUDsKu2lZyEu/s1600-h/image4.png"><span style="font-family: "Lucida Calligraphy";"><img align="right" alt="image" border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE_WmKjQx4FdZZz-tIT1cLdkj2zMTN7DeCWGIWrtEO9e0c7ix4MOib1gKRBUR4Oqp8c1v47wSO5n5bEGR2aV-fAoLO5TnZKB1WJTILw7LGgoRghmbwf1FeBrUvBzN60N4fV8F48-SUGVQU/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline; margin-left: 0px; margin-right: 0px;" title="image" width="140" /></span></a><br />
<span style="color: #400040; font-family: "Andalus"; font-size: medium;">Elnézést! <br />
Úgy érzem túlságosan is belelovalltam magam. :) Szóval még mindig csak magyarázkodok, de meg van az oka. Az első néhány bejegyzés talán kicsit zavaros lehet, mert nem mindig egy adott napról mesélek. Néha vissza-vissza tekintek egy korábbi naphoz, ezért a sok időbeni ide-oda ugrálás kuszává teheti az olvasó számára a történéseket. Igyekszem ezt a kis zavart minél hamarabb kijavítani.<br />
És az egyetemen vannak óráink… van sok izgis. Van, ahol kristályok alakjait tanuljuk: rombdodekaéder, szabályos rendszer, holoéderes osztály, vagy éppen triklin. Csuda izgis egy dolog. Bár a kémiát eddig semmi nem tudta überelni: bejön órára, bekapcsolja a gépét és összeköti a projektorral, majd felolvassa, ami rajta van, De nem ám akárhogy, mint aki épp most kelt fel. Felolvassa hihetetlen unott hangon, utánozhatatlan monotonitással. Fenomenális élmény, mikor csütörtökön délután négytől hatig ezt kell hallgatni. Ráadásul a melletted ülő oldalba bök hogy: Hé, kispárnát ne hozzak? Még aludni sem hagyják rendesen az embert. Na de néhányunknak sikerült több lépésben kiküszöbölnünk eme problémát:<br />
<u>1. lépés</u>- fogj össze csoporttársaiddal, firkáljatok órán és zavard azt is, aki épp vagy nem figyel, vagy figyel, aztán beszélgessetek egymással lehetőleg vicces dolgokról és a második sorból lehetőleg vigyorogva nézzétek a hátsóbb sorokat és nézzétek és kacagjátok azt, aki alszik.<br />
<u>2. lépés</u>- fogj össze csoporttársaiddal és ne menj be órára, hiszen amit ott elmondanak, azt a letölthető diáról le tudod olvasni.<br />
A kémiánál már csak a- hivatalosabb nevén- A föld kozmikus kapcsolatai- kevésbé hivatalos nevén: Csillagászat-, izgalmasabb. A tanár, mintha hangosan gondolkodna egész órán. Irdatlan tempóban mondja az anyagot, mintha elvárná tőlünk, hogy a kezünk fénysebességgel írjon. És egész órán csak mondja és mondja és hol egy oda nem tartozó témáról beszél, hol visszatér a előzőhöz és mikor egy sajnálatos dolgot mond el: az orosz építettek egy űrhajót, de nem volt, ki felszálljon vele, pontosabban űr ugorjon, akkor Szentpétervár utcáiról összeszedtek egy kutyát: Lajkát. Betették az űrhajóba és elküldték az űrbe, de félúton szegény kutyus megfőtt, mert elfelejtettek hűtést szerelni a gépezetbe……-esélyt nem hagy arra, hogy egy másodpercig is sajnáljuk szerencsétlent. :) <br />
Ma jegyzetbegyűjtőkörutat tettem és a sulis könyvesboltban megtaláltam a könyvemhez legmegfelelőbb segédanyagot: Szörnyek könyve, avagy a képzelet állatkertje<br />
<br />
</span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh27l9rebCOF7WYvKpnGUUZ98mQhK75PYA_CBquQibqxAZRAgxekMDcfa-FRnKKSCpnv5_m0HHWrLhWZcq2dQv-ut_xcaxQorTP1JI98sqZabm-Ei6SEbX2g2oOLuNYJ8asrHC6GqCzaMu/s1600-h/image%5B17%5D.png"><span style="color: #400040; font-family: "Andalus"; font-size: medium;"><img alt="image" border="0" height="244" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPsZFTRl0PYzh8e7g3bnlSp7oZBHkFSRbQMn5x0yUmnC_4yh7flwVdmxZsosVji_pECYIv5_0LPqH48x1GkcqMqoSgoddh1wm5fZGFDxgheqeAcyitcxKVzlLqjLY3waILDOPHn2gAcJmI/?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="image" width="176" /></span></a><span style="color: #400040; font-family: "Andalus"; font-size: medium;"> <br />
</span><br />
<span style="color: #400040;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: "Andalus";">Remélem segíteni fog! <br />
A mai esős idő okozta rossz kedvet és fáradtságot szerencsésen elűzte Édesapa és az Egyetem jó híre. Apuci csináltatott nekem szép nagy személyre szabott bögrét és már készen is vagyon. Aztán az egyetem meg határozott a szociális ösztöndíjat illetően. Így jó sokat fognak támogatni és ha csak a koliszobát kell is kifizetnem belőle,és a maradékot félreteszem, félév végére "jó sok" forint is összegyűlhet akár, vagyis egy egész Írországi nyaralásra való! Ezek szerint a szigetlakók retteghetnek, mert<span style="color: #004000;"> ÍRORSZÁG MEGYEK!</span></span></span></span>teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-78668068212503835222010-10-04T08:42:00.001+02:002010-10-04T08:42:01.086+02:00Kezdőőődiiik……<p align="left">Apaaaaa! Kezdődik! Szeptember 13-án túléltem az első tanítási napot a Debreceni Egyetemen. Gyönyörű nap volt. 3 óra tömény fizika egymást követően, majd este 6-tól 8-ig tömény matek. Jó az első matekon nem is voltam ott. Vagyis de, csak kicsit másképp, mint a többiek. Ugyanis ők emlékeztek, hogy nekik az M205-ösben lett volna órájuk és én meg nem. Vagyis emlékeztem, csak én az M203-asra. :) Végülis ott is matek volt, ott is ugyanazt tanultuk, mint a többi matekon, úgyhogy lemaradni nem maradtam le. :) Most hirtelen nem is tudom, hogy hogy mondjam el. Eddig túl sok időm nem volt, meg lehetőségem se, hogy írjak, de most már menni fog. El is kezdem az izgalmas dolgokkal. Például ásvány és kőzettanon 2 hét múlva becsukott szemmel fogjuk az ásványokat/ kőzeteket osztályokba, csoportokba sorolni. Sőt még az ábrájukat is letudjuk majd rajzolni és az ábráról is meg kell tudnunk mondani, hogy mi micsoda. Elég elrettentően hangzik, de nagyon jó. Olyan, mintha építőkockákkal játszanánk egész nap. A legizgalmasabb, ami történt itt, az nem is velem történt. Én csak láttam. :) Reggel kinézek a 4. emeleti koliszobámból és foltokat látok. Dörzsölöm a szemem, hogy hátha eltűnnek, de nem. Felveszem a szemüvegemet, majd újra kinézek az ablakon. Most sem látok sokkal többet, mert a függönytől nem látok. Hát elhúzom a függönyt és vagy 100 hőlégballon díszíti az eget. Hát gyönyörű látvány. Színesebbnél színesebbek. És mint kiderült, Debrecenben rendezték meg a 19. hőlégballon világbajnokságot, úgyhogy én most 8.-áig itt fogok gyönyörködni bennük. :) <br></p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW-zXU3a_adYQtUdmuh70b51clt1lBWhHKjx3smxe5UpbWs_-Ii0kt48KfSzYejIAc_M4jdBIXzr5ye5zlxJCZVALZAUGl1zy-6Hkvc04i7XZAFU2euFGqH35yHpN5sxQuFuZnjTMIKwkO/s1600-h/holegballon-verseny-2%5B9%5D.jpg"><img style="border-bottom: 0px; border-left: 0px; display: block; float: none; margin-left: auto; border-top: 0px; margin-right: auto; border-right: 0px" title="Stitched Panorama" border="0" alt="Stitched Panorama" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF2zzEz0v2oof0U9vlBjXZk9ObQWYDQpXFcZj_VxhQ1xV1lRQCr8MdWAv0r20jyBIR6qpuor5gUO9u_OgIz-K1dKjq889XQ_YlvL2_58SWXbWciZLawpu8tfOJ1nAb-gSzt9y5URFoF5pL/?imgmax=800" width="240" height="244"></a> <p></p> <p></p> <p><a title="http://debrecen.varosom.hu/portal/program/1181918/19._Holegballon_Vilagbajnoksag" href="http://debrecen.varosom.hu/portal/program/1181918/19._Holegballon_Vilagbajnoksag">http://debrecen.varosom.hu/portal/program/1181918/19._Holegballon_Vilagbajnoksag</a><br>Najó, meg a biológia csodálatos világában is. Pénteken írom az első komolyab ZH-mat. Biológiából. Kb. 150 oldal. Erről valahogy mindig az a vicc jut az eszembe, mikor közvélemény kutatást végeznek a kínai nyelvtanulásról: <br>Megkérdezik a tanyán élő Józsi bácsit:<br>- Hát, ha minden időm rá fordítom talán 4-5 év...<br>Aztán egy egyetemen tanító professzort:<br>- Véleményem szerint én 1-2 év alatt meg tudnám tanulni!<br>Majd a főiskolás diákot:<br>- Szerinted mennyi idő alatt lehet megtanulni kínaiul?<br>- Miért? Holnap ZH-t írunk?<br>Szóval egy nap is elég ezek szerint, hogy megtanuljak bármit. :) Ne féljen senki, nem hagyom az utolsó pillanatra! </p> teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-23332741388761338882010-09-26T23:22:00.000+02:002010-09-26T23:22:13.333+02:00A kaland még nem kezdődött el<div style="color: #134f5c;"><span style="color: #a64d79;">Kedves Közönség!</span></div><div style="color: #134f5c;"><span style="color: #a64d79;"><br />
</span></div><div style="color: #134f5c;"><span style="color: #a64d79;">Sajnálatos módon, még nem áll rendelkezésemre állandó internetelérés,ezért aztán még nem sikerült semmit sem jelentenem. De most írok valamit. </span><br />
<span style="color: #a64d79;">Szóval egy fantasztikus gólyatábor után elköltöztem. Elköltöztem, nem csak a szobámból, hanem a házból, a faluból, a megyéből. Méghozzá Debrecenbe. Ezek után 3 évet fogok itt tölteni, persze ne féljen senki egy percet se. Természetesen haza fogok járni, nehogy bárkinek bármiféle Réka-elvonási tünetei legyenek.</span><br />
<span style="color: #a64d79;">És nehogy sajnálni kezdjetek, mert iszonyatosan jó dolgom van itt. Meseszép környékre látok: </span></div><div style="color: #134f5c;"><span style="color: #a64d79;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #134f5c; text-align: center;"><a href="http://www.utazzitthon.hu/images/latnivalo/debrecen_egyetem4_800.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://www.utazzitthon.hu/images/latnivalo/debrecen_egyetem4_800.jpg" width="320" /></a></div><div style="color: #134f5c;"><span style="color: #a64d79;"><br />
</span></div><div style="color: #134f5c; text-align: left;"><span style="color: #a64d79;">A szobámról, meg a szobatársamról, meg majd legközelebb közlök képet, amikor is róluk mesélek. </span><br />
<span style="color: #a64d79;">Visszatérve a környékre. Úgy érzem magam, mint egy középkori filmben, vagy legalábbis, mint egy Harry Potter-es Roxfortban. Gyönyörű a suli épülete télen-nyáron. Mindenfelé öregebbnél öregebb és szebbnél szebb fák vannak és van itt ám egy Botanikus kert is. Szinte mindennap látni itt legalább egy menyasszony. jön fényképezkedni a párjával. A sok kíváncsi egyetemista meg jól megbámulja őket. Sőt, van hogy még tapsot is kapnak. </span><br />
<span style="color: #a64d79;">Utálom az évnyitókat. Világ életemben utáltam az évnyitókat. De most szakítok az utálattal és imádni fogom. Hogy mi ez a nagy pálfordulás? Hááát....az úúúúgy vooolt.... A Gólyatábor zárónapján volt egy ünnepélyes évnyitó a Főnix Csarnokban. Csodás volt! 1900 új diák megtöltötte teljesen az egész csarnokot. Először bevonult egy dísztalárban, az egyetem Gerundiumával, aminek a tetején ott a zászlós bárány, egy fiú, majd csendre intett bennünket és bejelentette a sok okos fő-bácsik és nénik érkezését. Aztán bevonult sok másik szép színes dísztalárba öltözött fiúval, és mindegyikük kezében ott volt a karnak megfelelő gerundium. Felálltak szép a székek mögé, majd az okosok jöttek és leültek. Aztán sorra álltak fel, mikor éppen ki beszédet mondott. Volt ott dékán bácsi, rektor bácsi, polgármester bácsi..... A legvégén meg letettük a gólyaeskünket. Persze az este folyamán volt egy elleneskü is, de erről a fő-fők nem is tudnak :D Hihi! Szóval volt egy mesecsodás évnyitóm és évkezdésem. :) Évkezdésem.....Mondom évkedésem..... ÉVKEZDÉSEM! Elkezdődött az évem! :) Nahát! Ki hitte volna, hogy eljön ez a nap is.... az agyilag, vagy legalább is viselkedésileg-alig-több-a 10-évesnél-Réka-egyetemre-megy. Ráadásul messze Debrecenbe...... </span></div><div style="text-align: left;"><br />
</div>teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5528550343001761328.post-112686076052217222010-09-10T16:57:00.000+02:002010-09-10T16:57:16.385+02:00Visszatekintés....<span style="color: #990000;">Kedves Olvasó!</span><br />
<span style="color: #990000;"><br />
</span><br />
<span style="color: #990000;">Nem, ez még nem az, amire vársz. Csak egy rövidebb visszatekintő -amit egyben bemelegítésnek is szánok- után kezdem el az igazi történetet.</span><br />
<span style="color: #990000;">Nos, hol is kezdjem? Ó, meg is van:</span><br />
<span style="color: #990000;">Születtem 1990. július 20-án Édesanyám és Édesapám első gyermekeként. Etyeken nőttem fel, itt jártam óvodába és általános iskolába... Najó...ez elég hivatalosra sikerült. :) Szóval magam mögött tudhatok egy csudajó óvodát, egy szuper általános iskolát és egy fantaszikus gimnáziumot.</span><br />
<span style="color: #990000;"><br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://m.blog.hu/ta/tamasikonyvtar/image/logo_sz%C3%A1mmal.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" src="http://m.blog.hu/ta/tamasikonyvtar/image/logo_számmal.JPG" width="320" /></a></div><div align="left" class="" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #990000;"><br />
</span><br />
<div align="left"><span style="color: #990000;">Aztán túl vagyok egy érettségin is és egy várakozással teli nyáron. Majd a sok várakozás után minden kiderült és aztán mindenki derült - vagy nem-de megkaptunk a felvételi eredményeket. Így történt, hogy most olyan messzire megyek, olyan sok időre. Én Debrecenben kötöttem ki. A Debreceni Egyetemen fogok földtudományt tanulni és reményeim szerint majd okos leszek és meteorológus, klímakutató. Kinek örömére, kinek sajnálatára, de elmegyek és kicsit felnövök talán. :) Bár senki ne örüljön előre, a vicceimről nem fogok lemondani semmi pénzért sem és nem ígérhetem meg azt sem, hogy megkomolyodok. Az ígérettételről ennyit. Meg bemelegítésnek is. Nehéz lesz megszoknom, hogy ekkora olvasói közönségnek írok majd arról, hogy mi minden történik velem messze. Remélem mindenki jól szórakozik majd! </span></div><a href="http://m.blog.hu/ta/tamasikonyvtar/image/logo_sz%C3%A1mmal.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a></div>teszthttp://www.blogger.com/profile/09072550304210864479noreply@blogger.com1