"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."
Frank Otlaw
Gnóthi szeautón!- Ismerd meg önmagad!
A híres mondat – „Gnothi szeauton” a görög delphoi jósda bejárata felett olvasható.
Az önismereten azt értjük, hogy az embernek áttekintése van saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése van viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását. Felfedezni önmagunkat mindannyiunk vágya: megismerni mi rejtőzik bennünk, mire vagyunk képesek, hogyan reagálunk vagy válaszolunk bizonyos helyzetekben - Kik is vagyunk valójában?
“A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.” (Tatiosz)
Önismeretre szükségünk van ahhoz, hogy boldog és egészséges életet éljünk, de ehhez nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennünk. Meg kell találjuk a belső harmóniát önmagunkkal.
Amíg eljutunk az önismeret legelső lépcsőjéhez, sok más lépcsőt kell megmásszunk. „Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.”
“Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.” (Greg Leroy)
Vagyis, minden egyes kérdést, amit felteszünk magunknak erőt adnak ahhoz, hogy valódi énünkről lerántsuk a leplet és meglássuk igazi arcait. Arcait?! Igen, azt. Hányan is vagyok? Ha magától értetődő lenne, hogy „egyen”, nem is kéne tovább gondolkodni. Ám kell. Ugyanis Honti Margó pszichoterapeuta szerint, aki képzett e téren, azt mondta, hogy egy embernek 6 alszemélyisége van. Ezek mind bennünk élnek együtt egymással. Ezeket kell megismernünk.
„Ép testben ép lélek.”- “A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni.” (Platón)
E gondolat szerint, ha ép az elménk, a lelkünk, akkor a testünk és egészséges. –És ugye a boldog élethez az egészség elengedhetetlen. - Ha testünk beteg, a betegség okát nem a testben kell keresni, hanem lelkünkben, elménkben és ha megvan a problémát kiváltó ok, meg kell szüntetni.
“Gondolkodásmódunk befészkeli magát életünkbe. Erősebb befolyást gyakorol ránk, mint legmeghittebb társas kapcsolataink. Legbizalmasabb barátaink nem alakíthatnak annyit életünkön, mint dédelgetett gondolataink.” (J.W. Teal)
Az ember gondolkodás módja képes befolyásolni nézeteit. Ha egy ember negatív gondolkodású, borúlátó, mindenben csak a rosszat, negatívat látja, befelé fordulhat. Ezáltal egyedül marad, nem kapja meg a kellő támogatást, segítséget, ha egy akadályhoz érkezik és nem lesz meg a kellő ereje a feladat megoldásához. Céljait nem éri el és boldogtalan lesz. Egy pozitív gondolkodású ember nekifut, ha kell ezerszer is, mert megvan hozzá a kellő lendülete, ereje. A problémák láttán nem dől össze. Tovább megy. Hiszen ezek is hozzátartoznak az élethez és segítenek fejlődésünkben.
“Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen)
A hibáink is. Miért is vétenénk el hibákat, ha nem tanulnánk belőlük?
“Már most is bennünk van az az erő, ami ahhoz kell, hogy megtegyük azokat a dolgokat, amelyekről el sem tudtuk képzelni, hogy lehetségesek. Ez az erő rögtön elérhetővé válik, amint a gondolkodásunkat/hitünket megváltoztatjuk.” (Maxwell Maltz)
“Az önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog.” (Maxwell Maltz)
Az ember egy ingerekben gazdag környezetben, világban él. Szokásait kisgyermek korától veszi át a környezetében élőktől. Ahogy cseperedik a gyermek, úgy rögzülnek a szokások, gondolatok, gondolkodásmódok. Ezek a felvett szokások nem biztos, hogy létfontosságúak számunkra. Lehet, hogy ha nem látjuk ezeket, nem is használnánk őket soha. Előfordul, hogy más róla a véleményünk, sőt, talán ellenezzük. Ha szándékosan leszoktatjuk magunkat ezekről, gondolataink átváltoznak e szokások nélküli gondolkodásmódra. Más lesz a szemléletünk az élethez, világhoz, másokhoz és magunkhoz való hozzáállásunk.
“Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és a többi emberről, a dolgok és az emberek megváltoznak vele szemben… Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít… Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk… Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye… Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük…” (Dale Carnegie - Sikerkalauz / How to Stop Worrying and Start Living)
“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.” (Márai Sándor: Ég és Föld)
Lelkünket is, mint kertünket, lakásunkat tisztán kell tartani. Ha bepiszkolódik, elgyomosodik, ki kell gyomláljuk, hogy a benne élők egészségesen fejlődhessenek. Lelked, mint a természet évszakai változik. Hol szomorkásabb, hervadtabb hangulatú, hol pedig minden virágba borul. Hogy ezek egyensúlya fennmaradjon, vigyáznunk kell rá, mint a kertész a kertre, nehogy gyom nője be, mert idő előtt kerülhet változásra sor és felborul az egyensúly.
„- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni…. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
“Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.” (Viktor E. Frankl)
Van egy barát Csaba, aki már megismerte önmagát. Ennek a barátnak van egy barátja Jancsi. Jancsi még keresi magát, de egyedül nem találja. Segítségre van szüksége, ezért kéri Csabát. Ahhoz, hogy meglássa milyen is ő, nem a szemére van szüksége. Az ember külsője lehet árulkodó, de sokszor csalóka. Ezért Csaba, mikor találkozik Jancsival, beköti a szemét, hogy egy világtalan szemével, vagyis a szívével láthassa, világíthassa meg valódi énjét. Mert ha csak nézné és abból próbálna rájönni, hogy a teste mit is rejthet, nem látna sok mindent. Az ember lelkét megismerni és láthatjuk az egész lényét. És miután már mi látjuk őt, tudjuk ki elé, hova tegyünk egy tükröt, hogy ő is képes legyen látni önmagát. Hatalmas segítség.
Az önismeret útjai végtelen sokszínűek lehetnek. Az ember megpróbálhatja egyedül, ha elakad, kaphat segítséget. Mindenki hasonló problémákkal küzd és rengeteg megoldása létezik. De ha már elismertük azt a tényt, hogy nem vagyunk tisztában magunkkal, jó úton járunk. A következő lépéseket az ember természetéből, nyughatatlanságából adódóan úgyis megtesszük. És nem is számít, hogy sikerül-e teljesen megismernünk magunkat mind a hat személyiségünkkel, hanem az, hogy egyáltalán meg akartjuk ismerni magunkat és ezért lépéseket, erőfeszítéseket teszünk és a felfedezettekből is tanulhatunk. Hiszen egész életünk folyamán csak tanulunk. És utunk során rájöhetünk, hogy akármeddig is jutunk, jó irányba tartunk, hiszen az úton vagyunk. És a végetnemérő utazás elkezdődött. Más feladatunk nincs is, mint élvezni és tanulni, nem pedig letudni.
"Az egyén erőfeszítéseinek legértékesebb eredménye nem az, amit kap, hanem amivé válik a tevékenysége által." (John Ruskin)
Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.
Boldogság-egészség-szeretet-őszinteség-bátorság-erő-hit-erő-bátorság-őszinteség-szeretet-egészség-boldogság…. Körforgás a boldog és sikeres élethez.
“A világ egyetlen főiskolája és egyeteme sem tehet érted többet, mint hogy segít neked segíteni önmagadon.” (Frank Bettger)
Hát akkor tegyük meg első lépésünket ezen az úton, hogy megkezdődhessen az ezermérföldes utazás is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése