Kettes csapó először

……ééééés tessék!

Első vizsgaidőszak vége és még alig van vége, máris elkezdődött az új félév. Azt mondják bátraké a jövő. Hát én nagyon bátor voltam. Vizsgák utáni első héten lett volna egy hét pihenőm, de volt egy lehetőség, hogy a kémia laborgyakorlatot fel lehetett venni ekkorra és akkor egész évben ennyivel kevesebb órám van. Bátorkodtam és felvettem. Nem volt vészes annak ellenére, hogy minden órán ZH-t írtunk ( ez azt jelenti, hogy minden nap egy héten keresztül). A ZH-k egy beugró kérdéssorral kezdődtek. Nem kell nevetni, mértékegység-átváltásokból állt. Tökéletesre gyakoroltam itthon, de mikor arra került a sor, hogy bemutassam a tudásomat, valahogy sosem úgy sikerült, ahogy terveztem. Mentségemre szolgáljon a-reggel-nyolc-órakkori-agyilag-zokni-állapotom. A laborba mindig teljes menetfelszerelésben kellett megjelenni: úszószemüvegben búvárpipával védő búvárruhában- nehogy hozzánk érjen bármi is- és békatalpban kellett becsattogni. Én azzal a szándékkal mentem oda, hogy “ügyetlenségemből kifolyólag véletlenségből” felrobbantom a labort, de hát túl ügyes voltam és nem sikerült. Így a félévben ennyivel kevesebb órám van. Heti 4 óra laborgyakorlat+ 2 óra elméleti oktatás= heti 6 óra. :) Hát nem csodálatos, nem mondjátok, hogy nem baró?! Ráadásul az Élet és talajföldrajz gyakorlati óra is csak március 23-ig tart. Szinte már nem is lesz órám, amire be kelljen járnom.
Én annyira büszke vagyok magamra. Általában soha nem megyek egyedül sehova. Most sajnos eljött ennek is az ideje. Annyira hiányzott már a tánc, úgyhogy elhatároztam, hogy elmegyek és keresek itt Debiben valami jó kis együttest. Első lépésnek elmentem egy táncházba, hátha ott találkozok folk-fejekkel, akik segítenek nekem. Szerencsémre találkoztam is egy párral, akik épp a Hajdú Táncegyüttesben táncolnak. Hát beszéltem velük, hogy hogy és mint lehetséges hozzájuk a dolog. Elhívtam a hétfői próbájukra. Elmentem, de potyára, mert csak annyit tudtak mondani, hogy nincsenek vezetők, úgyhogy “Próbáld újra!” szerdán. Mint a “Ki nevet a végén”-ben, míg hatost nem dobsz. Elmentem szerdán, ott egy nem felvételi, de hasonló beszélgetésbe kezdtek velem. Sosem voltam semmiféle táncos se elbeszélgetésen, se felvételin, furi volt, nem tudtam mit kéne mondjak, mit kéne csináljak, de korrektnek tartottam. Nem akarnak zsákbamacskát. Javasolták, hogy először menjek az Ifik próbájára néhány alkalommal, ott megfigyelnek és majd utána döntenek. Hát másnap kezdhettem is az Ifiknél. Az elején szokatlan volt, de a próba végére egész jó lett. Egy órás bemelegítőt tartanak. Na de ez az egy óra ki van használva elég rendesen. Másnap a talpam közepétől a fejem búbjáig mindenhol izomlázam volt, még olyan helyeken is, ahol álmomban sem hittem volna, hogy izma nő az embernek. Ahogy észrevettem a bácsi a kedvemért keményített be, mert mindenki nyavalygott. Volt ott padra-fel-padról-le ugrálás, meg futás közbeni fekvőtámaszok, futkározások minden mennyiségben, 60 felülés, 30 kiemelés, bizalomjáték és még mit tudom én milyen mozgás-csodák. Aztán pár perc pihi után jött a 2 óra tánci. Kalotaszegi román invertitával kezdtek, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni. Szerencsre nem tartott túl sokáig. Román szaporával folytatták, amit akkor tanultak, úgyhogy kaptam egy kis behozható előnyt. Aztán meg egy számomra ismeretlen táncot táncoltak, pontosabban egy koreográfia részletet, amibe beállítottak. Hát lövésem nem volt, hogy kéne és mikor a mit a hova lépnem, de vicces volt. Ma már tudom, hogy nagyiváni táncok voltak és annyira nem is nehéz és melós, mint a többi testvér-tánca. Ezt egy kis nyárádmagyarósi követte, úgyhogy csak a próba eleje volt nagyobb kihívás. Volt sok párcsere, meg bemutatkozás.Volt egy srác, akit akkor mutattak be nekem, miután engem bemutattak a nagyközönségnek: “ a párod is földtudományt tanul, csak ő máshogy kapirgálja a földet…ő traktorral.” :) Szerencsére a humor innen sem hiányzik. Nagyon szimpatikus társaság. A próba, ami a tervezett 2 óra helyett csak 1,5 lett, felköszöntöttek egy lányt, akinek épp akkor volt szülinapja. És itt eszembe jutott, hogy igazából miért is akartam én elmenni együttesbe táncolni. Teljesen elfelejtettem milyen is igazából egy közösséghez tartozni. Nagyon élveztem az egész próbát annak ellenére, hogy majdnem kipurcantam a bemelegítés végére. A következő próbára megint elmentem. Ott már ott volt a néni is, de ez már fele olyan kemény sem volt, mint az első. Látta a bácsi, hogy túléltem- mert én túlélek mindent- és úgy gondolta biztos, hogy nem kínozza tovább a bandát. A próba végén pedig odahívtak, hogy beszélnének velem. Mondták, hogy jó mozgásom van mindenhez, csak van egy kis hátrafelé törés a hátamba, de így betennének a felnőttekhez. Úgyhogy önerőből protekció nélkül egyedül (nem mással menve) bekerültem egy nagyegyüttes felnőtt csoportjába. Azt hiszem vállon veregethetem magam: Ügyes vagy Réka! Heti 3-szori 3 óra próba. :)
A sulit továbbra is nagyon szeressük, csak kár, hogy áprilisig le kell adni a szakirány-választást. Régen geológiát akartam tanulni, de ide úgy jöttem, hogy meteorológiát szeretnék, mert az több mindent foglal magában és több mindent lehet vele kezdeni, de most már nem is tudom, hogy mi legyen belőle……mondjuk még van egy hónap, addig meg majd kitalálom mi legyen, vagy mi ne legyen.
Okos is lettem, megtudtam, hogyan kell tanulni és az időmet beosztani. Ezt felhasználva remélem jobban fog sikerülni ez a félév, mint az előző. Bár sajnos szegény Írország-látogatásom nem akar összejönni. :( Mint kiderült, amikor indulni akartam, akkor lesz terepgyakorlat is, meg az ottani utazás sem úgy működik, ahogy reméltem. Így valószínűleg várok egy évet és még gyűjtögetek. Hátha megsegítenek az Égiek is.
Most én vagyok a vaktyúk és hétvégén találok szemet is, meg szeget is és szemetet is. :) Voltam szemészeten, új szemüveg kell. Lencsét újat kapok, a keret meg marad a régi, így azt ott kellett hagyni a boltban. Elméletileg kontaklencsével kéne lennem a héten, de én inkább a vakságot választom. Hétfőn ki is próbáltam milyen kotaklencsével és ki tudom-e szedni- mert eddig mindig vagy Anya, vagy Betti szedte ki, magamnak sose. Hát végülis 3 óra gyötrődés után hajnal fél egykor sikerült kibűvészkednem a szememből, de azóta se próbáltam meg újat. Alig várom már, hogy hazaérjek és lássak. :) Már nincs sok… még alszunk egyet, meg még egyet és még egyet aztán már látni is fogok……
……éééés ennyiiii! Leáll! Köszönjük!