Épp a napokban olvastam néhány fantasztikus könyvet. Nem, nem a fantasyre gondolok. Sokkal inkább azokra a csodás 19. században játszódó, romantikus, kosztümös könyvekre. Ennek kapcsán jutottam arra, amit most szeretnék megosztani veletek.
Egyszerűen csodálatosak ezek a történetek. Írják azt kétszáz évvel ezelőtt, vagy egy éve. Mindegyik hangulata magával ragad. Igaz főként angol főhősökkel íródnak ezek, de máshová is betekintést engednek. Néha úgy érzem, hogy rossz korba születtem, sokkal inkább ott kellett volna élnem, mint itt. A modor, és beszéd is magával ragad. A viselkedésről és társadalmi elvárásokról meg már ne is szóljak. Félreértés ne essék. Tudom, hogy nem rózsaszín, színes-szagos az élet akkor sem. Sőt! De tetszik a dolgok igazisága. A kapcsolatok. Ahogy az emberek viselkednek és élik a mindennapokat. Volt idejük egymásra. Beszélgettek, kommunikáltak. És a kedvencem, szántak rá időt, ha messze lakott valaki, hogy levelet írjanak neki.
Imádom a kézzel írt leveleket. Sosem tudod, hogy mi áll benne, izgatottan téped fel a borítékot, hogy mohón olvashasd a sorokat, akár többször is egymás után. Aztán, mikor tudsz rá időt szánni - ez itt kulcsfontosságú-, akkor válaszolsz, legyen az rögtön utána, vagy pár hét múlva. Ez szuper dolog, mert tudod, hogy akkor csakis rád szánják az időt, még ha közvetett módon is. Rád gondolnak és ez csodálatos érzés. Ma már lazán elmennek egymás mellett az emberek, és egyszerre 6 ismerőssel "beszélgetünk" egyszerre. Jó dolog a kapcsolattartás, de vajon jó a mennyiség növelése a minőség rovására?
Na de nem is ezt akartam megosztani. Sokkal inkább azt, hogy a 21. századi életemet nem sok választja el a 19. századi nemesek, középnemesek életétől. Jó, nincsenek inasaink, se házvezetőnőnk, se szobalányaink, lovászfiúnk. Sőt, még istállónk se. Viszont van egy szép házunk, csodás kerttel. A kisasszonyok kijártak festegetni, vagy a szobában zenéltek. Vagy lovagolni jártak. Alkalomadtán, bálokba, estekre jártak ismerkedni és közösségi életet élni. Ma is ezeket csináljuk, csak nem társul hozzá az a sok társadalmi elvárás. Nincs "mit szabad a kisasszonyoknak és mit a fiatalembereknek" listával szegélyezve minden lépésünk, mondatunk.
Egy nagyon bálozós kisasszony története után üldögéltem a vacsorámnál, és egyszer csak beugrott. Hiszen én is egy 19. századi világban élek! Eszembe jutott a sok buli, amit a születésnapjainkon rendeztünk. A házigazda köszönti a vendégeket, míg a többi családtag igyekszik a háttérmunkát elvégezni. Szól a zene, van tánc, néha valami társas foglalkozás és beszélgetés. Ha nem vagyunk túl szigorúak, akkor ez mind hasonlít egy bálhoz. Csak kicsiben. Kevesebb elvárással.
Mindettől függetlenül szívesen résztvennék egy játékban. Egy 19. századi "szerepjátékban", ahol mindenkinek megvan a helye, szerepe és így eltöltenek néhány napot. Szerintem a szórakoztatósága mellett tanulságos is lehet... Mindenesetre, ha ilyenre van lehetőségem, kapva kapok utána. Hátha Mr. Darcy engem is megtalál. :)
Az hiszem a diplomaírás minden ép gondolatomat elvette...azt a keveset is ami maradt. Ti nem vennétek részt ilyenen? Vagy már ki is próbáltátok talán? Akkor szóljatok nekem is, hogy nekivághassak!
Szép napot!
Egyszerűen csodálatosak ezek a történetek. Írják azt kétszáz évvel ezelőtt, vagy egy éve. Mindegyik hangulata magával ragad. Igaz főként angol főhősökkel íródnak ezek, de máshová is betekintést engednek. Néha úgy érzem, hogy rossz korba születtem, sokkal inkább ott kellett volna élnem, mint itt. A modor, és beszéd is magával ragad. A viselkedésről és társadalmi elvárásokról meg már ne is szóljak. Félreértés ne essék. Tudom, hogy nem rózsaszín, színes-szagos az élet akkor sem. Sőt! De tetszik a dolgok igazisága. A kapcsolatok. Ahogy az emberek viselkednek és élik a mindennapokat. Volt idejük egymásra. Beszélgettek, kommunikáltak. És a kedvencem, szántak rá időt, ha messze lakott valaki, hogy levelet írjanak neki.
Imádom a kézzel írt leveleket. Sosem tudod, hogy mi áll benne, izgatottan téped fel a borítékot, hogy mohón olvashasd a sorokat, akár többször is egymás után. Aztán, mikor tudsz rá időt szánni - ez itt kulcsfontosságú-, akkor válaszolsz, legyen az rögtön utána, vagy pár hét múlva. Ez szuper dolog, mert tudod, hogy akkor csakis rád szánják az időt, még ha közvetett módon is. Rád gondolnak és ez csodálatos érzés. Ma már lazán elmennek egymás mellett az emberek, és egyszerre 6 ismerőssel "beszélgetünk" egyszerre. Jó dolog a kapcsolattartás, de vajon jó a mennyiség növelése a minőség rovására?
Na de nem is ezt akartam megosztani. Sokkal inkább azt, hogy a 21. századi életemet nem sok választja el a 19. századi nemesek, középnemesek életétől. Jó, nincsenek inasaink, se házvezetőnőnk, se szobalányaink, lovászfiúnk. Sőt, még istállónk se. Viszont van egy szép házunk, csodás kerttel. A kisasszonyok kijártak festegetni, vagy a szobában zenéltek. Vagy lovagolni jártak. Alkalomadtán, bálokba, estekre jártak ismerkedni és közösségi életet élni. Ma is ezeket csináljuk, csak nem társul hozzá az a sok társadalmi elvárás. Nincs "mit szabad a kisasszonyoknak és mit a fiatalembereknek" listával szegélyezve minden lépésünk, mondatunk.
Egy nagyon bálozós kisasszony története után üldögéltem a vacsorámnál, és egyszer csak beugrott. Hiszen én is egy 19. századi világban élek! Eszembe jutott a sok buli, amit a születésnapjainkon rendeztünk. A házigazda köszönti a vendégeket, míg a többi családtag igyekszik a háttérmunkát elvégezni. Szól a zene, van tánc, néha valami társas foglalkozás és beszélgetés. Ha nem vagyunk túl szigorúak, akkor ez mind hasonlít egy bálhoz. Csak kicsiben. Kevesebb elvárással.
Mindettől függetlenül szívesen résztvennék egy játékban. Egy 19. századi "szerepjátékban", ahol mindenkinek megvan a helye, szerepe és így eltöltenek néhány napot. Szerintem a szórakoztatósága mellett tanulságos is lehet... Mindenesetre, ha ilyenre van lehetőségem, kapva kapok utána. Hátha Mr. Darcy engem is megtalál. :)
Az hiszem a diplomaírás minden ép gondolatomat elvette...azt a keveset is ami maradt. Ti nem vennétek részt ilyenen? Vagy már ki is próbáltátok talán? Akkor szóljatok nekem is, hogy nekivághassak!
Szép napot!
